A napokban egy nagy sikerű hangversenyen vehettem részt a Vigadóban. Bach és egy másik, szintén ismert zeneszerző művei szerepeltek a műsoron. Miközben Bach zenéjét hallgattam, a zene katarzist adott és felemelt az Úrhoz. 

A koncert zárásaként elhangzó szerzeményben a másik zeneszerző egy Bach művet dolgozott fel. Átírta és új részekkel egészítette ki. A mű hallgatása közben az a gonosz gondolat fogalmazódott meg bennem, hogy talán jobb lett volna, ha a „közös” mű nem születik meg, hanem maradt volna csak az eredeti. 

Most, miközben ezeket a sorokat írom, arra gondolok, hogy – ha nem túl profán az összehasonlítás – Isten Igéjével is hasonló a helyzet: az Ő szava tiszta. Út, ami felemel Hozzá. Ha viszont mi – miközben az Úrról beszélünk – szavához hozzáteszünk olyat, ami változtat az eredetin, mást mond, mint amit Ő mondott, vagy elveszünk a kijelentés élességéből, azzal mi, és a bennünket hallgatók is veszítenek valamit. 

Maradjunk az eredetinél! Az Úr Igéje mindenre elég! 

„Az Úr törvénye tökéletes, felüdíti a lelket.” (Zsolt 19,8)