„Mivel egyedül Isten szeretet, ezért csakis ő a keresztyén szeretet kiapadhatatlan forrása, de csak azok számára, akik hittek és hisznek a kereszt evangéliumában, és vele megbékülve, akaratát követve élnek.”
A keresztyének közti szeretet témájának összefüggésében íratta le a Szentlélek ezt a – sokszor félremagyarázott – félmondatot. Ő teszi érthetővé számunkra, hogy a keresztyén szeretet forrása: maga, a személyes Isten! Kizárólag őbenne van a tökéletes szeretet (agapé). Tőle elválaszthatatlan, rajta kívül nem létezik.
János apostol nem azt állította ezzel, hogy Isten „csak” szeretet, hiszen korábban így írt: „Isten világosság és nincs benne semmi sötétség.” (1Jn1,5). Vagyis az apostol számára Isten tökéletes világosság és ugyanakkor tökéletes szeretet is – mindkettő, egyszerre! Istent, természetesen még sok egyéb tökéletesség is jellemez, amelyek közül egyik se fontosabb, mint a másik. Ezek az ő személyében tökéletes egységben, harmóniában vannak. A szeretet tehát harmonizál szentségével, haragjával, szuverenitásával, jóságával, bölcsességével, hatalmával. Mindezek őbenne állandóan áthatják egymást: ő szent, bűngyűlölő, haragvó, igazságos, de ugyanakkor tökéletesen szerető, kegyelmes, irgalmas is. Nincs benne változás, de annak árnyéka se. Ezért kell óvakodnunk attól, hogy Istent szeretetként definiáljuk (határozzuk meg), illetve szeretetté egyszerűsítsük – ahogyan napjainkban sokan teszik ezt.
Istennek szeretet-voltát bizonyítja Jézus golgotai keresztje (1Jn 4,9-10).
A kereszt bemutatja szeretetét, hiszen ő rendelkezett arról, hogy Fia engesztelő haláláért – érdemünk nélkül és azok ellenére – teljes bűnbocsánattal kínáljon meg, és hívjon vissza az ellenségeskedésből a vele való örök és boldog közösségbe. Ámde ugyanaz a kereszt bemutatja Isten szentségét, igazságos haragját és ítéletét is, amik Jézust érték bűneink miatt! Ezért éppen a kereszt evangéliumának üzenete miatt kell (halálosan!) komolyan vennünk Istent minden tulajdonságával együtt: ő szent, igaz, haragvó, de szerető is.
Az apostol szavainak összefüggését látva ki kell zárnunk annak lehetűségét, hogy Istent a humanista szeretet és tolerancia mintaképének kiáltsuk ki „az Isten szeretet” igerész alapján. Az ő szeretete egészen más.
És erre az igehelyre hivatkozva nem lehet igazolni a bibliai teljes igazság és/vagy a tiszta evangélium háttérbe szorításának, „mellékes tanításnak” nyilvánításának egyre általánosabbá váló gyakorlatát! János apostol tiltakozna leghevesebben ez ellen a gyakorlat ellen! (vö. 1Jn 2,18-24)
Mivel egyedül Isten szeretet, ezért csakis ő a keresztyén szeretet kiapadhatatlan forrása (1Jn 4,7b), de csak azok számára, akik hittek és hisznek a kereszt evangéliumában, és vele megbékülve, akaratát követve élnek. János apostol szavaival: azoknak, akik „megismerték Istent”.
Isten, a hittel szívükbe zárt evangélium igéjével, a Szentlélek közvetítésével árasztja szívükbe szeretetét (Rm 5,5), hogy szüntelenül csillapítsa mély, szeretet utáni vágyukat, és felszabadítsa őket lelki testvéreik és embertársaik tevőleges szeretetére. Mindezt a szeretetlenség miatt gyötrődő világban: „Szeretteim, szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van, és mindaz, aki szeret, Istentől született és ismeri az Istent.” (1Jn 4, 7).
Sípos Ete Zoltán / Szeged
