A híradások néhány hete az elmúlt évtized legnagyobb országos havazásáról szóltak. Évek óta nem volt ilyen igazi, fehér tél. Gyerekkoromban természetesek voltak az ehhez hasonló havas időszakok, napjainkban már inkább ritkaság számba megy. A mérések azt mutatják, hogy nem csak a hó, de a gleccserek, a csapadék, és a felszíni édesvizek mennyisége is folyamatosan csökken.
Csak sejtettem, de utána néztem, a kutatók az élet legalapvetőbb feltételének a vizet tekintik. Ezért keresnek vizet az űrben, akik élet után kutatnak. Nincs olyan élőlény, amely élve tudna maradni víz nélkül. Állítólag a rekorder „medveállatka” legfeljebb száz év körüli ideig bírja.
A vízre minden körülmények között szükségünk van. Az életnek ezen törvényéről hajlamos vagyok megfeledkezni. Ilyenkor erre a szomjúság, vagy fejfájás emlékeztet. A friss, tiszta víz aztán enyhülést hoz, felüdít.
A mostani havazás egy pillanatra megállít – a vízkészlet csökkenése aggasztónak tűnik, de arra is figyelmeztet, hogy az itteni teremtett világunk ideje múlik. Gondolataimat Jézus irányítja tovább, amikor a samáriai asszonyhoz intézett szavai jutnak eszembe. Miközben én napi szinten sokszor a kútvízzel vagyok elfoglalva (vagy még azzal sem), van egy víz, amelyet nem követ szomjúság, amely nem fogy el. Ha ismerném, aki szólt hozzám, kérném tőle ezt a vizet.
E világ vize, a kútvíz csak árnyék. Ideig-óráig szükségem van rá, de vegyem észre, hogy ez a szükség, éltető kötődés sokkal inkább a Teremtőmmel való kapcsolatra igaz. A világ teremtése kezdetén, az ember teremtése előtt Isten Lelke ott lebegett a vizek felett (1Móz 1,2). Ahogy a testemnek, a Szentlélek templomának (1Kor 6,19) szüksége van a kútvízre, úgy a lelkemnek az Élő vízre. A világ vize elfogy, az Istentől elszakadt világ elmúlik, de Jézus Krisztusba vetett hittel, a kereszthalála miatt bűnbocsánatom van, és Isten szeretetében életben maradok.
„aki pedig abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert az a víz, amelyet én adok, örök életre buzgó víz forrása lesz benne” (Jn4,14)
