Január első napjainak egyikén hullani kezdett a hó, nemsokára hólepel borította a tájat.
Különbözőképpen fogadhattuk ezt a régen tapasztalt természeti jelenséget.
Sokan nagyon örültünk a várva várt hóesésnek. Kisgyermekes családokban előkerültek a szánkók, megelevenedtek a szánkódombok, jót beszélgetve lapátoltuk együtt a havat a szomszédunkkal. Gyönyörködtünk a táj szépségében, főleg, amikor még a nap is kisütött, és csak úgy szikrázott a hó fehérsége. Sokunknak okozott ez nagy örömöt.
(Télen szervezetünknek nagy szüksége van a szabadban, természetes fényben való tartózkodásra, a rövid téli nappalokon nagyon fontos a napsütés, segít megelőzni a téli depressziót. A hó fehérségével párosulva pedig ez még hatásosabb lehet.)
Biztosan voltak olyanok is, akik egyből a felmerülő nehézségekre gondoltak (csúszós utak, járdák takarítása, balesetveszély).
És mondhattuk azt is, hogy elkésett a hóesés, mi már karácsonyra vártuk.
Ezen elgondolkodva fogalmazódott meg bennem, hogy az én karácsonyi csendem, ünneplésem is sokszor ilyen elkésett.
Nagyon örömteli várni a karácsonyt, jó együtt készülni a család fogadására, süteményt sütni, közben karácsonyi dallamokat hallgatni. A gyülekezettel együtt is jó várni, együtt ünnepelni, szolgálni, közösségben lenni, jókívánságokkal köszönteni egymást, együtt figyelni az igei üzenetre. Nem csak hangulat ez, hanem az Úr kegyelméből valódi örömöt jelentenek ezek a tevékenységek. Egy-egy adventi zenei koncertélmény is Őhozzá visz közelebb, és szeretteinkkel együtt lenni is nagy-nagy hálaadásra ad okot.
Igazán csendben lenni sokszor mégis csak ünnepek után van időm, lehetőségem, amikor már nincs annyi sürgető dolog.
Ilyenkor visszagondolhatok az ünnepek üzenetére, ebben az évben többek között
-a választható jobb részre, az egy szükséges dologra,
-arra, hogy minden készülődésünk az Úrral való találkozás alkalma lehet,
-arra, hogy az Úr kegyelme jobb az életnél.
Lehet, hogy elkésett ez a csendesség, mint ahogy elkésettnek gondoljuk a januári hóesést is. Mégis hálával és örömmel töltenek el a megértett üzenetek.
Füle Lajos Visszhang című versében így olvashatjuk:
De ritka alkalom:
mikor csitul szavam,
s a csendet hallgatom,
a csendnek-hangja van.
Úgy támad messziről,
úgy árad messzire,
a lélek csend-falán
visszhangzik-az Ige.
Milyen jó, hogy a Szentírás igazságai soha nem vesztik érvényüket! Bármikor kereshetjük az Urat, hiszen Ő ünnepek után sincs messze egyikünktől sem (ApCsel 17,27). Számíthatunk rá, hiszen Ő tegnap és ma és örökké ugyanaz (Zsidó13,8.).
A tájban gyönyörködve eszünkbe juthat még az is, hogy amint a fehér hótakaró mindent beborít, eltakar, úgy Jézus Krisztus kegyelme is elfedezi bűneinket. A mennyei Atya nem a mi vétkeinket, hanem Őt látja, Őbenne gyönyörködik. Így olvassuk: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, őt hallgassátok” (Máté 17,5).
Kívánom, hogy valóban Őt hallgassuk, tápláljon bennünket naponként, örvendezzünk szeretetének, hálával a szívünkben éljünk az Ő tetszésére.
Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz. (Zsid 13,8)
