Sokunkat megnyugtatott már az a gyakran hallott hasonlat, hogy életünk alakulása olyan, mint
a szőnyegszövés. Mi csak az olykor gubancos, elvarratlan szálakat látjuk, a szövőmester –
Teremtőnk és Megváltónk – azonban a mintát is, aminek szépségére majd csak odaát, az ő
országában fogunk rácsodálkozni.
Ezen a példán elgondolkodva érdemes közelebbről is megismerkedni a szőnyegszövés
rejtelmeivel. Tudható, hogy ez a munka rendkívüli türelmet, precizitást – és természetesen
hatalmas gyakorlatot igényel. Perzsaszőnyegek esetében egy négyzetméternyi elkészítése –
több százezer csomóval – akár éveket is igénybe vehet. A szőnyegszövő nem improvizálhat,
neki pontosan az elgondolt mintát kell követnie, egyetlen motívumot sem hagyhat félbe, és a
részleteknek csodálatos összhangban kell lennie.
Milyen megnyugtató, hogy rajtunk a szőnyegszövő mesternél szakavatottabb kéz dolgozik!
Az elkészült mű pedig rendkívül értékes és időtálló.
Idősebb embereket komolyan foglalkoztatja a gondolat: Mi marad meg az életemből? Volt-e
maradandó eredménye annak, hogy éltem, dolgoztam, küzdöttem?
A magunk teljesítménye csak rövid távon időtálló, de amit a Mester végzett el bennünk, az
maradandó, sőt örökkévaló, mert a minta nem kevesebb, mint Megváltónk, Jézus Krisztus
ábrázata.
Ha Istennek ezt a kinyilatkoztatott célját magunkévá tesszük, akkor bizalommal tekinthetünk
az ismeretlen új esztendő elé, már látatlanban is igent mondva arra, amit az Úr személyes
életünkre nézve elhatározott.
„Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van, mint akik az ő végzése
szerint elhívottak. Mert akiket eleve ismert, eleve el is rendelte, hogy Fia képmásai legyenek,
hogy ő legyen elsőszülött sok testvér között.” (Róma 8,28-29)