Gyerekkoromban is szerettem a karácsonyt megelőző készülés időszakát. Készültek az iskolában az ünnepi díszek, kevéske zsebpénzünk és kreativitásunk felhasználásával apró ajándékokat készítettünk a családtagoknak, a szenteste előtti utolsó napokban próbáltam szüleimnek a ház rendberakásában, süteménysütésben segédkezni. Nagyon vártam a karácsonyi örömöt, vágytam a jó hangulatra, ünnepi légkörre, családi harmóniára.
Évről-évre azonban azt tapasztaltam, hogy a karácsony nem csupa fényesség, ragyogás és öröm, hanem bekúszik a békétlenség, a feszültség, és a szentesti vacsora különleges alkalma sem elég biztosíték arra, hogy ne üsse fel a fejét veszekedés, elégedetlenség vagy más konfliktus. Több alkalommal megviselte lelki világomat ez a tapasztalat. Keserűség volt bennem, hogy miért nem tudjuk békességben, örömben, egységben megünnepelni a karácsonyt, miért nem tudunk legalább évente egy-két napot teljes harmóniában tölteni.
Valamelyik évben aztán rádöbbentem arra, hogy épp ez a képtelenségünk, épp a bűneinknek ez a súlyos mélysége tette szükségessé Jézus eljövetelét. És az emberi békesség hiánya „odakényszerített” Jézushoz: megláttatta az én személyes szükségemet is: értem is otthagyta Jézus mennyei dicsőségét, a Szentháromság teljes harmóniáját, hogy nekem békességet szerezzen Istennel, és az ő újjászülő kegyelmével munkálja aztán az emberi kapcsolataink békességét is.
És mindaz, amit megéltünk ünnepekkor, tulajdonképpen Isten kegyelme volt: mert ha emberi erővel tökéletes ragyogást, megelégedést, örömet sikerült volna megvalósítanunk karácsonykor, nem vágytam volna Jézus megmentő munkájára, talán fel sem ismertem volna nagy szükségemet, és az ő áldozatos szeretetének csodáját. Ha betöltötte volna ünnepünket teljesen az emberi és a mulandó, nem is maradt volna számára hely a szívünk karácsonyában.
Hadd bátorítsalak, kedves Olvasó, hogy ha nagy erőfeszítéseid ellenére is azzal szembesülsz ebben az adventi időszakban, hogy nem valósul meg az áhított harmónia, ne csüggedj, hanem borulj oda örömkönnyek között Jézushoz, és köszönd meg te is, hogy ő éppen azért jött, hogy „Istentől bölcsességül, igazságul, szentségül és váltságul” legyen nekünk!
„De általa ti Krisztus Jézusban vagytok, aki Istentől bölcsességül, igazságul, szentségül és váltságul lett nekünk…” (1Korinthus 1,30)
