Idén is lassan beköszönt az ősz. A rövidülő nappalok és hosszabb éjszakák mellett a természet is „levetkőzik”. A hulló falevelek és az aljnövényzet színpompás kavalkádja csodálatos látvány az évnek ebben a részében. Talán ezért is szeretünk ilyenkor a feleségemmel egy-egy sétát vagy rövidebb túrát tenni, amennyiben erre lehetőségünk van.

Az év vége felé közeledve ugyanakkor sokunknak eszébe jut az elmúlás vagy az elmulasztott lehetőségek gondolata. Olykor nyomasztóvá válnak a sötét, nyirkos, szeles, hideg esték, így hajlamosabbá válunk borúsabbnak látni az életet és a körülményeinket. Ennek kapcsán egy személyes tapasztalatot szeretnék megosztani.

Néhány héttel ezelőtt szörnyű lábzsibbadás és fájdalom alakult ki a derekam környékén, amely az egész bal alsó végtagban futott végig. Porckorongsérv problémákkal küzdő lévén, a fájdalomcsillapító és izomlazító gyógyszerek hatástalansága után nagyon kétségbeestem. A négy évvel ezelőtti műtétet követően ismét sebészkés alá kell feküdnöm? Hogyan fogom tudni ellátni a feladataimat a szolgálataimban, a családomban vagy a munkahelyemen? Az Úr aztán olyan gyógymasszőrhöz és gyógytornászhoz vezetett, akiktől a kapott tornagyakorlatok által (amiket azóta rendszeresen csinálok) két hét alatt látványos javulás következett be az állapotomban, minden várakozásomat felülmúlva!

„Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt!” – mondja Pál apostol a Filippi gyülekezetnek írt levél 4. fejezetének 6. versében. Micsoda bátorító gondolatok! A félelem és az aggodalmaskodás nem uralhatja a szívünket, ha Krisztusban bízunk. A körülményeink helyett Őrá nézzünk, hozzá imádkozzunk őszintén, és tőle várjuk a szabadítást! Ekkor olyan békességet és örömmel teli megnyugvást ad az Úr az Ő Szentlelke által a szívünkbe, amelyet ez a világ nem tud nyújtani, mert Isten az Ő szeretetéből adja azt nekünk.

„És az Istennek békessége, amely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.” (Fil 4,7)