Már hónapok óta a biciklitáborra készültünk. Igyekeztünk előre jól átgondolni mindent, elvégre most először szerveztünk a BSZ-ben egy egész hetes kerékpáros vándortábort. Ráadásul a Balaton körül. A legtöbb jelentkezőnek ez volt az első tókerülése.

Pár nappal a nyitány előtt már szépen kezdett minden összeállni, megnyugodtunk. Egészen addig, amíg rá nem pillantottunk az időjárás-előrejelzésekre. Mindegyik oldal egész napos esőzést jósolt a Balatonnál. Ahogy teltek-múltak a napok, az előrejelzések semmit nem változtak: folyamatos intenzív esőre volt kilátás.

Valamit tennünk kellett, elvégre a kisgyerektől a nyugdíjasig sokféle résztvevő jött. Hosszas gondolkodás után felajánlottuk, hogy lehet érkezni az első szállásra is, illetve megszakítva a tekerést, vonatra lehet ülni, ha nagyon megered az eső. Arra számítottunk, hogy csak maroknyian leszünk az indulásnál, a többség rögtön a szálláshelyre megy.

Nagy meglepetésünkre majdnem mindenki a megbeszélt találkozási pontra jött (Balatonaliga), és az összes érintett vonat pontosan érkezett. Sokkal nagyobb meglepetésünkre a gyülekezéskor nem esett az eső. Hátha valami csoda folytán el tudunk jutni Balatonakarattyáig szárazon? A nyitóimádság után mindenki felpattant a bringájára, és elindultunk…

Közben sorra jöttek a telefonhívások: a Badacsonynál esik az eső, Révfülöpnél szakad, Balatonfürednél is megeredt már, a 710-es úton, tőlünk keletre is intenzív az esőzés.

De ahol mi tekertünk, semmi!

Akarattyán megálltunk, ahol vonatra lehetett volna szállni, de újabb meglepetés ért: mindenki biciklizni akart. Aztán jött Kenese, Fűzfő, Almádi… senki nem akart vonatra szállni, csak tekerni, pedig már a tó fölött is esett. De nekünk még mindig nem volt szükségünk esőkabátra. Mire Füredre értünk, az ottani eső elállt, már csak az aszfalton lévő nyomok árulkodtak a korábbi szakadó esőről. A szállás elfoglalása után megnéztem a radarképet: akkor már Balatonalmádi környékén is masszív eső volt.

De ott, és akkor, ahol és amikor mi haladtunk, nem volt se eső, se kifutószél. Hatalmas melegséget éreztem és még libabőrös is lettem, mikor a nap végén ezt is végiggondolva közösen hálát adtunk az Úrnak a napért.

Ez a kezdet valóban nagy csoda volt, amit további csodák követtek a héten. Az Úr a tenyerén hordozott minket. Hála legyen érte!

“Jertek és lássátok Isten tetteit! Félelmesek dolgai az emberek között: Szárazfölddé változtatta a tengert, száraz lábbal keltek át a folyón. Ezért örüljünk neki!” Zsoltárok 66,5–6