2019 tavasza óta kétszer esett meg, hogy mentő vitt a kórházba, miután szószéki szolgálat közben lettem rosszul. Mindkét alkalom több szempontból eszméltető volt, és ráirányította a figyelmemet arra is, hogy noha Pál apostol szerint „a test gyakorlásának kevés haszna van”, viszont a hívő ember teste a Szentlélek temploma, és ehhez illő felelős bánásmódot érdemel.
Több szakorvosi kivizsgálás, gyógyszeres kezelés felülvizsgálata után január eleje óta egy komoly életmódváltásban vagyok, aminek részeként tudomásul kellett venni, hogy a gyógyszerek pontos, rendszeres beszedése csak egy kisebb, nagyjából 20%-os tényező az egészségmegőrzésben. A 4/5 részt magamnak kell beletenni a diétával és a rendszeres testmozgással. Így váltam néhány hónap alatt egyre lelkesebb hobbifutóvá.
A kezdeti erőnléti hiányosságok miatt eleinte még a pár száz méteres kocogást is vissza kellett lassítani sétatempóba, de a józanul és tudatosan tervezett fokozatos terhelés elkezdte hozni a gyümölcseit. Kíváncsisággal, kísérletezőkedvvel a tízperces időtartam, majd a húszperces vált jókedvűen elért céllá, míg egy júniusi bibliaóra után nekiiramodva azon kaptam magam, hogy már 12 km fölött járok. Szűk három hónap alatt további 4 alkalommal sikerült tovább javítani az egyéni legjobbamat, immár 15 kilométeres futás is van mögöttem, és valós célkitűzésnek tűnik egy félmaraton.
Sok hasonló hobbifutón vettem észre, hogy kis fülesekkel zenét hallgatnak a monotónia leküzdésére – ilyesmim nincs. A kilométereket róva ellenben nagyon jó lehetőség nyílik zsoltárok, dicséretek, lelki énekek csendes dúdolására, szövegük átgondolására, vagy igéken való gondolkodásra. Hálás vagyok érte, hogy az örökkévalósághoz képest mindenképpen rövidtávú célt, a 21 km leküzdését így sikerül a helyén kezelni, és a hangsúlyokat, az arányérzéket megőrizni. Mert bár vannak vércukor és vérnyomás értékekben látszó pozitív változások, amikért hálát lehet adni, de a legnagyobb célt csakis a Krisztusban megjelent üdvözítő kegyelem által érhetem el. Dicsőség neki, hogy az 1Pt1,9 szerint ez meg is történt!
Annakokáért tehát nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené. (Róma 9,16)
