Legtöbbünk életében a nyár az átlagosnál több történést, találkozást, élményt tartogat. Akinek kertje van, annak több munkát is: hajnali locsolást, háziasszonyoknak éjfélbe nyúló befőzéseket, de ilyenkor valahogy a rövidebb éjszakák ellenére is kellő frissességgel kezdődnek a napok. Az átlagos hétköznapok is lehetnek szépek és változatosak, és akkor még nem is beszéltünk a kisebb-nagyobb utazások vagy látogatások öröméről. Hosszú évek óta nem látott barátokkal való találkozásokról vagy váratlanul jelentkező, alig-ismerős külföldiekről, akikkel örömmel fedezzük fel, hogy a sok különbözőség mellett mennyire hasonló módon munkálkodik Isten az életünkben. Az idei nyár mindezekben gazdag volt.
Amikre pedig különösen is jó lesz visszagondolni – előszedni, akárcsak egy cseresznyebefőttet a téli hónapokban – azok a meglepetések és nem remélt megoldások, amikben megcsillant Isten végtelen hűsége és az emberit messze túlszárnyaló bölcsessége. Mint, amikor egy sűrű erdőben járva a lombok homályát újra meg újra áttöri, a napfény ragyogása. Jó felismerni Isten áldásait egy-egy testvér életében, az erőt, amit a nehézségek elhordozásához kap – vagy éppen a fellélegzés, a továbblépés lehetőségét. Vagy saját életünkben felfedezni, hogy ott is áldást készít, ahol mi csak az aggodalmaskodásig jutottunk.
Szép és üdítő lehet egy nagyobb utazás, de a maradandó kincsek nincsenek különleges helyszínekhez kötve. Ha visszagondolok az eltelt évtizedekre, a kiemelkedő nyaralási emlékeim sem feltétlenül a látnivalókhoz kötődnek, hanem inkább olyan örömteli tapasztalatokhoz, hogy számunkra idegen helyeken is felhangzik az evangélium, találkozásokhoz hűséges barátokkal vagy éppen ismeretlenekkel, egy-egy felejthetetlen mondathoz, váratlan szeretetmegnyilvánuláshoz, mindenek felett pedig annak sokféle megtapasztalásához, hogy maga az Úr járt előttünk.
Te tanítasz engem az élet ösvényére, nálad teljes az öröm, jobbodon örök gyönyörűség van. Zsoltárok 16,11
