Pedig olyan jónak tűnt…

A nővérem esküvője egy csodálatos nap volt – tele örömmel, izgalommal és szeretettel. Mivel szeretek sütni, vállaltam, hogy én készítem el az esküvői tortákat. A két nagy „fő” tortát egyszerű, elegáns díszítéssel gondoltam el: a végső simítást egy bársony hatású tortaspray-vel terveztem, amely különleges külsőt ad a desszertnek.

Az esküvő reggelén lázasan dolgoztam: az első tortát szépen lefújtam, és elégedetten visszatettem a hűtőbe. A spray működött, a torta szép lett. Aztán jött a második. Előkészítettem, rázogattam a flakont, majd megnyomtam – de csak egy halk sziszegés hallatszott. Se festék, se bársonyhatás. Üres volt.

Ott álltam a második, még befejezetlen tortával, és a pillanatnyi döbbenet után kénytelen voltam improvizálni. Végül más díszítést kapott – nem a tervek szerintit, de szeretettel készült, és senki sem panaszkodott. Sőt, talán csak én tudtam, hogy „nem lett olyan, amilyennek elképzeltük”.

Ez az apró kudarc, ez az elfogyott spray később eszembe juttatta, milyen könnyen elhihetjük, hogy valami rendben van, csak mert kívülről úgy tűnik. A flakon szép volt, a kezembe véve súlyra is olyan, mint az első fújáskor – de már nem volt benne semmi. A külseje megtévesztett.

Mi, emberek, hajlamosak vagyunk a külső alapján ítélni: egy jól felépített mondat, egy barátságos mosoly, egy elegáns ruha, egy szép smink mind meggyőző lehet. De Isten nem a flakon külsejét nézi. Ő azt figyeli, van-e benne valódi tartalom. Nem a szerep, nem a látszat számít, hanem a szív szándéka, őszintesége, teljessége.

Fontos újra és újra megvizsgálni, hogy nemcsak kívülről tűnik-e működőnek a hitünk, a szolgálatunk, az életünk, hanem valóban Istenből táplálkozik-e. Igyekezzünk arra, hogy ha eljön az a pillanat, amikor „fújni kellene” – szolgálni, bátorítani, helytállni –, akkor ne csak egy halk sziszegő hang legyünk, hanem hasznos eszközök Isten kezében.

„Mert az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van.” (1Sámuel 16,7b)