Retró

Megszaporodtak az internetes világ nosztalgiázásra inspiráló oldalai, bejegyzései. Nyilván rengeteg követőre találnak, mert a jelenben csalódott, jövőkép nélküli tömegek szívesen bogarásszák a múlt fotóit, ránk maradt mozzanatait. A retró-érzésnek divatja van. A jelen kihívásai, a jövő elmosódott bizonytalansága megszépítik, retusálják a múltat.

A „nosztalgia” görög kifejezés, mely a „vissza” és a „fájdalom” elemeit hordozza. Annyira gyakori és ismerős életérzés, hogy szinte magyarítottuk, gördülékenyen használjuk.

Kritikusnak kell azonban lennünk ezzel a divathullámmal szemben, amely érzelmi síkon ver hullámokat bennünk, és táplálja bizonytalanságunkat. Amikor a múlt ránk köszön, ismét önvád ébredhet bennünk az elrontott helyzetek, hibás döntések, elszalasztott lehetőségek miatt, amelyeket már Isten kegyelme befedezett. Ő már „nem tud róluk”, mi pedig ismét vergődünk miattuk. A nosztalgia abban is ludas, hogy Isten jelenben átélhető, gazdag, egyénünkre szabott gondoskodásáról elvonja a figyelmünket. Kérdőjellé görbül bennünk a meggyőződés, miszerint az életünk mindig élhető marad, az Úr mint örömünk forrása soha nem távozik el tőlünk.

A múltunk a miénk, nem kidobandó, nem lebecsülendő, mert az az Isten hordozott és vezetett már akkor is, akit talán még nem is ismertünk. A régi „fekete-fehérek” igazán alkalmasak arra, hogy Urunkat még nagyobbnak láthassuk általuk. Isten azt ígéri, hogy újat cselekszik, amely most kezd kibontakozni (Ézs 43,18-19). Miért ne bíznánk benne? Miért legyintenénk világias cinikussággal a jövőre? Bármi történik, az ő eljövetelének előszeleként élhetjük át.

Miután jót „lubickoltam” a régmúlt felvételeiben, arra gondoltam: most van az a múlt, ami egyszer retró lesz a gyermekeim számára. Jó lenne úgy megélni a jelent, hogy legalább annyira szép legyen, mint amilyen szépnek tűnik majd egyszer.

„Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múlton tűnődjetek! Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni – talán nem tudjátok? Már készítem az utat a pusztában, a sivatagban folyókat fakasztok.” (Ézs 43,18-19)