Jézus a húsvét utáni 40. napon végleg befejezte Atyjától kapott földi szolgálatát és visszatért oda, ahonnan jött és ahová igazán tartozott, a mennybe. Erre emlékezünk a héten. Ott beült királyi székébe és vár minket az igazi otthonunkba.
Van egy következetes liberális ismerősöm, akinek egy kedvenc mondása szó szerint így hangzik – előre elnézést kérek érte: „Szabad országban élünk. Itt mindenki szabadon lehet milliárdos és szabadon dö…het éhen.” Látom a gyermekeimen is, hogy milyen gyorsan felmerül bennük az igény a szülői irányítás alóli függetlenedésre. Még fogalmuk sincs arról, hogy a szavaiknak, tetteiknek mi lesz a következménye, de néha már szinte követelik maguknak a döntési szabadságot. A Sátán nem véletlenül azzal kísértette az első emberpárt, hogy „Olyanok lesztek, mint Isten.” A gondolat, hogy egy szintre kerülhet, függetlenedhet a fölöttünk álló hatalomtól és a saját gondolatai szerint tehet bármit – nem gondolva annak következményeire – nagyon vonzó elképzelés minden öncentrikus embernek. Pedig ez egy téves szabadság-gondolat.
Ezen az anyagi világon főleg csak anyagi következményekkel járó döntéseket hozhatunk. Minden ál-evangélium, filozófia, bölcsesség, vallásosság csak ezen a világon jár következményekkel, ennek az elpusztuló világnak a rabjává tesz. Aki rab, az nem szabad, mégha annak is gondolja magát. Gyűjtheti a milliárdokat a földön, de csak annak a rabja lesz, és soha nem fog megelégedni vele. (Sajnos milyen sok keresztyén is beleesik az anyagiasság csapdájába.) Akik azonban szabadok a bűneik minden világi kötelékétől, következményétől Jézus Krisztus megváltó húsvéti áldozatáért, azokat már nem köti eltéphetetlenül ehhez az elmúló világhoz semmi sem. Ahogy Ő „fel” ment a mennybe, úgy mi is követni fogjuk, vagy így, vagy úgy. Azzal, hogy Jézus visszatért az otthonába, nekünk is igazi mennyei perspektívát, szabadságot mutatott az életünkben, bármilyenek is világi körülményeink.
„Azért, ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.” Jn 8,36
