A vaskupola egy légvédelmi rakétarendszer, amelyet elsősorban tüzérségi lövedékek és rakéták ellen fejlesztettek ki. Ez a rendszer megóvja a településeket az ellenséges rakétatámadásoktól.
A háborús területeken az utóbbi időben a vaskupola kifejezés mindennapossá vált, mivel az ellenséges támadások pillanatok alatt romba dönthetnek egy-egy várost, energetikai központot és egyéb létfontosságú létesítményeket. A gyilkolások, az emberi gonoszság határtalanná vált, így a vaskupola részben védettséget jelenthet ezeken a területeken.
Az Isten igéje, ha nem is használja a vaskupola kifejezést, komoly védettséget kínál az Isten népének. Ezt a védettséget azonban nem emberi értelem találta ki és alkotta meg. Istennek a maga hatalmas lénye a mi védelmünk, vagy nevezzük vaskupolának. Dávid így vall erről: „Az Úr az én kősziklám, váram és megmentőm, Istenem, kősziklám, nála keresek oltalmat…” (Zsolt 18,3)
Mi születésünk óta, és főleg, amióta Isten népéhez tartozunk, egy hatalmas, gyilkos háború közepén, sistergő lövedékek tüzében éljük az életünket. Ha nem Jézus Krisztus lenne a mi vaskupolánk, nem élnénk túl sem lelkileg, sem testileg az ellenünk irányuló ördögi támadásokat.
Az egyik lelki énekünk fogalmazza meg ezt a következőképpen: „Jézus a mi oltalmunk, erősségünk, Ha ránk tör az ellenség, mégse félünk. Ő a mi páncélunk, erős pajzsunk, Ha ránk tör az ellenség, benne bízunk…”
„Az Úr az én kősziklám, váram és megmentőm, Istenem, kősziklám, nála keresek oltalmat…” (Zsolt 18,3)
