Kirakó

A “Ki a nagyobb?” gondolata nem csak az ókori vagy későbbi hódítók cselekedeteit mozgatta, de a tanítványok szívébe is befészkelte magát. És talán számunkra is ismerős ez az érzés.
Nem tudom, hogy vannak a testvérek, de mi valahogy nem szeretünk kisebbnek látszódni. Mi szeretjük kihúzni magunkat, szeretjük, ha elismernek minket. Szeretünk büszkék lenni mindarra, amit az Úrtól kaptunk. Persze ezek a gondolatok csak a szívünk legmélyén vannak ott, de ott vannak.
Jézus emlékezteti az övéit, hogy ne legyen versengés közöttük, mi mégis szeretnénk nagyobbnak, okosabbnak, tájékozottabbnak tűnni másoknál. Nagy megtapasztások vannak a birtokunkban, és ezért gyakran különbnek érezzük magunkat a lelki testvéreinknél is. Mintha az Úr nem munkálkodna az ő életükben is az Ő tetszése szerint!
A minap az unokámmal egy hatalmas puzzle játék összeállításán dolgoztunk. Lázba hozott, hogy mindegyik tartozék más-más részletét mutatja a teljes képnek. Az egyik jelentéktelennek látszik, a másik jobban odavonzza a szemet. Egy-egy elem még semmit nem sejtet a nagy egészből, ám ahogy egyre több képkocka kerül a helyére, annál inkább előtűnik, hogy mit is rejt az ábra. Mindegyik darab nélkülözhetetlen, és ahogy egymásba illeszkednek a tagok, előtűnik a kép szépsége.
Nagy öröm volt számomra a felismerés, hogy a lelki testvérek olyanok, mint a kirakó darabjai. Bibliai képpel élve: mint egy ház építőkövei. Hány olyan észrevétlen szolgálat van, ami nélkül nem jöhetne létre egy esemény! Hányszor átéltük már, hogy egy testvéren keresztül az Úr az igének olyan részletét bontotta ki, ami eddig eszünkbe se jutott! Noha Isten szeretetéből nagy felismerésekre jutottunk már, az Úr egyre mélyebb vizekre visz bennünket mások ismerete által is.
Van egy testvérem, akivel gyakran váltunk üzenetet, egy-egy igeverset vagy bibliai személyt hosszan kielemzünk, alkalmanként csak pár mondatot írva, de csodálatos levélfolyam keletkezik az Úrtól kapott gondolatokból. Sokszor mond olyat, amire én sose gondoltam volna. És így egyre több mindent felfed az Úr a maga szépségéből.
Persze minden tudást összerakva is csak tükör által, homályosan látunk, és csak tapogatjuk az ige szélességét, hosszúságát, mélységét és magasságát.

„Mert töredékes az ismeretünk, és töredékes a prófétálásunk: amikor pedig eljön a tökéletes, a töredékes eltöröltetik.
Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy ítéltem, mint gyermek, miután pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermekhez illő dolgokat.
Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy ismerek majd, ahogy én is megismertettem.” 1Kor 13,9-12