Itt a tavasz! A hóvirág már elnyílt a kertben, az ibolya is megjelent a fű között, és a hagymás tavaszi virágok is nagy erővel tolják ki a földből leveleiket, s köztük már nyújtózkodnak a virágaik is. A fák sem szeretnének lemaradni. A cseresznye, meggy és vadszilvafák fehér vagy rózsaszínű ünneplő ruhába öltöznek húsvét ünnepére.
Eljött az ideje az egynyári virágok magvetésének is. Nekem a bársonyvirág – köznevén „büdöske” – a kedvenc virágom, ugyanis gyakorlatilag semmi gondozást nem igényel. Ha kap elég napfényt és vizet, ontja a virágait nyárelőtől késő őszig.
Még márciusban elszórom az előző évben megszedett magokat kis fekete műanyag „cserepekbe”. Amikor már kikeltek és megerősödtek a palánták, akkor ültetem csak ki őket a virágágyba.
Ahogy ezeket az apró magvakat pottyantom a virágföldbe fúrt kis lyukakba, megindítják a fantáziámat. Méretük csak pár milliméter, s bennük van az egész virág programja! Apró magként kerül a földbe, s mire újra látom, már zöld szár és piciny levelek. Amikor a palántát kiültetem, kiderül, hogy a cserepet már behálózták a vékony gyökerek. Él és növekszik az egész. Szárba szökken, ontja a virágát, s a virágból, amikor elnyílik, kis tokocska marad, s egy-egy tokban – a növénytanhoz értők véleménye szerint – akár 100–150 mag is található. Ha ezt beszorozzuk az egyetlen év alatt egy tövön kinyílt szintén százas nagyságrendű virággal, máris négy nullát írhatunk az első szám után, 10–20.000 magot terem egyetlen pöttynyi mag… és mennyi lesz belőle évek, sőt évtizedek alatt?!
Jézus Krisztus húsvét előtt – közeli szenvedésére és halálára utalva – mondja a hasonlóan kis búzaszemről, hogy „ha a földbe vetett búzaszem nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz”. Apostoli hitvallásunk tömören így vonatkoztatja ezt az Úr Jézusra: „szenvedett Poncius Pilátus alatt, megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe…”. A kikelt mag az első pünkösdre már 3000 magot termett, az ő bizonyságtételük nyomán egy emberöltő alatt keresztyén gyülekezetek egész hálózata alakult szerte az egész Római Birodalomban, s mára már az egész földkerekségen sokszoros termést hoz.
„Mihez hasonlítsuk az Isten országát, vagy milyen példázatba foglaljuk? Olyan, mint a mustármag: mikor elvetik a földbe, kisebb minden magnál a földön, miután pedig elvetették, megnő és nagyobb lesz minden veteménynél, és olyan nagy ágakat hajt, hogy árnyékában fészket rakhatnak az égi madarak.” (Mk 4,30–32)
