Mi mindent magunk szeretünk elintézni. Pótolhatatlanoknak érezzük magunkat.
Mégis, az élet gyakran hoz dolgokat, ahol valaki mást kell igénybe vennünk egy feladat elvégzésére. Ilyenkor megkeressük a legalkalmasabbat, aki minket jól képvisel.
Lelkünk nagy kérdéseiben a mennyei Atya jelölte ki a nagy Helyettest, aki a legalkalmasabb arra, hogy minket képviseljen. Megbízta Fiát, aki ezt felvállalta (Jn 17,6-19). Így Ő képviselt minket a nagy ítéletben: helyettünk elszenvedte a bűneink büntetését. Ő lett bűnné, hogy mi egykor bűntelenek legyünk.
A konok szív ezt hajtogatja: – Helyettem ne haljon meg senki, feddhetetlen, becsületes életet élek és ez elég. Én megoldom.
Azonban bizonyos súlyos tények elgondolkoztatnak bennünket. Vajon elég lesz az elszámolás napján az én teljesítményem, sok jó cselekedetem, és az, hogy azért olyan nagyon rossz nem voltam, arra, hogy felmentsenek?
A vallásos ember ezt mondja: – Tudom a választ, és ez megnyugtat. Jézus a bűnösök megváltója, Ő meghalt az emberekért a kereszten. Azt mondják, meghalt mindenkiért, így ez majd valahogyan nekem is jó lesz.
Ám ezt el kell kérni tőle. A szabály: „aki kér, az kap”. Ha nem kéritek, nincs semmitek – mondja Jakab. Váltsága csak akkor érvényes ránk, ha ezt személyesen elkérjük. Most, Nagypénteken lelkünk a bűnből hozzá menekül. Igaz bűnvallás közben megkéri Jézust, hogy amit ő tett, azt alkalmazza rám. – Jézus, kérlek, legyél az én helyettesem is!
Csak így leszünk megváltott emberek. Csak akkor törik meg a bűn hatalma. Ekkor történik meg az újjászületés, a megtérés. Ettől kezdve benne leszünk (jogilag és lelkileg) azokban az eseményekben, amik kétezer évvel ezelőtt a Golgotán történtek – vele együtt meghaltunk, eltemettettünk, feltámadtunk és új életben járunk (Róm 6,11)!
Ő pedig válaszol: – „Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak, az enyém vagy” (Ézs 43,1). Ő értem is meghalt, az én adósságaimat is kifizette, rám is vonatkozik a váltság. Akkor megnyugodhat lelkünk, mert már Istenéi vagyunk, és azok is maradunk.
Ha ezt nem kéred, nem kapod meg, és nincs új életed. Azért, „Kérjetek és adatik, keressetek és találtok, zörgessetek és megnyittatik nektek” (Mt 7,7) az üdvösség ajtaja. A nagypénteki kérdés sokak szívébe eljut: – Van e nagy Helyettesed?
„Megsebesíttetett a mi bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünk büntetése rajta van, és sebeivel gyógyultunk meg! (Ézs 53,5)