KIRÁLYOD ÉRKEZIK HOZZÁD

„Lázban ég a világ, vasárnap trónra lép az új király.” Ezzel a szalagcímmel adta hírül közel egy éve a nemzetközi sajtó, hogy II. Margit dán királynő lemondott trónjáról, és a helyét idősebb fia veszi át, aki X. Frigyes néven lesz az ország új királya. A szenzációt leginkább az szolgáltatta, hogy a 83 éves királynő 52 évnyi regnálás után adta át a trónt. Kevés uralkodó mondhatja el magáról, hogy ilyen sokáig volt hatalmon. Ám ez az esemény eltörpül ahhoz az eseményhez képest, amikor csaknem kétezer esztendővel korábban – szintén egy vasárnapi napon – a Királyok Királya bevonult Jeruzsálembe, hogy megváltói munkáját bevégezze, majd uralkodjék az egész világ fölött. Ezt a csodálatos napot ma virágvasárnapként ünnepeljük.

Az Úr Jézus azért ment fel Jeruzsálembe, hogy szenvedése előtt az ünnepi pászkavacsorát együtt költse el ott a tanítványaival. Ezt megelőzően vasárnap az őt ünneplő sokaságtól körülvéve szamárháton bevonult a városba. Erről a különleges eseményről mind a négy evangélista beszámolt. Valamennyien megemlítik, hogy Jézust a tömeg „Hozsánna Dávid fiának!” felkiáltással kísérte. A 118. zsoltár fényében ez egyértelműen arra utal, hogy benne a „messiás királyt” várták, aki felszabadítja őket a római uralom alól. Ezáltal is kapcsolódott Zakariás próféta messiási-királyi próféciájához: „Ímé, jön néked a te királyod” (Zak 9,9).

Ami a jeruzsálemi bevonulást illeti, a menet az Olajfák hegyétől indult. Az ünneplő sokaságból felsőruháikat többen az útra terítették, mások a fákról vágott pálmaágakat, zöld lombos ágakat szórtak Jézus lábai elé. Ezért nevezték el ezt a napot pálmavasárnapnak (dominica palmarum). Mivel az európai országok többségében nincsenek pálmák, így az itteni megemlékezések során a pálmaágakat tiszafa, fűzfa vagy más fák ágaival helyettesítették. Innen alakult ki azután a virágvasárnap elnevezés. 

Az óegyházi liturgiában már az első századoktól megjelentek a bevonulást felelevenítő szertartások. Jeruzsálemben Kr. u. 400-ban ünnepi menetben vonultak a pálmaágakat lengető hívek az Olajfák hegyéről a városba. Hamarosan Konstantinápolyban, majd Rómában is elterjedtek a virágvasárnapi szertartások.

A virágvasárnappal kezdődött el a nagyhét, az egyházi év leggazdagabb időszaka. A dicsőséges bevonulás kezdete volt annak az eseménysornak, amely Jézus szenvedésére és kereszthalálára való emlékezéssel folytatódott, hogy végül az ő feltámadására való visszaemlékezésben teljesedjen be.

Ne engedjük, hogy a virágvasárnap magasztossága, színpompája elterelje figyelmünket arról, amiről a Biblia tanít! Mint ahogy arról sem: bizony itt Jézus sírt Jeruzsálem fölött. Készüljünk úgy az előttünk álló időszakra, hogy amikor Krisztus feltámadására emlékezünk, sőt életünk minden napján tudjunk így kiáltani:

„Hozsánna a Dávid fiának! Áldott, aki jön az Úr nevében! Hozsánna a magasságban!” (Mt 21,9)