Örüljetek az Úrban mindenkor!

Nővérem egyedül élt. 10 évvel a tumor műtétje után váratlanul kiderült, hogy 4 különböző helyen áttétek jelentkeztek. Élete végéig kemoterápiás kezelést kell kapnia – volt az orvos döntése. Példamutató erővel, hittel, derűvel viselte a megpróbáltatásokat, nehéz napokat. Két gyermeke – amennyire munka és család mellett lehetett – mindent megtettek, anyagilag, fizikailag. A napokat pedig mi, többiek, a hat testvére, igyekeztünk könnyebbé, változatosabbá tenni. Isten kegyelméből heti 1-1 napot tudtam én is vele tölteni és ilyenkor mindig sétáltunk, jókat beszélgettünk, szép időben leültünk a parkban, ittunk egy kávét. Szeretetben egyre közelebb kerültünk egymáshoz, hiszen a gyermeknevelés és unokaterelgetés éveiben nem sok idő volt ilyesmire. Mondhatom, nagyon boldog időszakot adott Isten. Bár érezhetően gyengült a fizikuma, lelki erejével kipótolta azt. Távolinak tűnt az elválás, hiszen jól bírta a kezeléseket, jók voltak az eredményei, és – bár már bottal, és időközben fellépő fájdalommal, de – változatlan derűvel töltöttük ezeket a napokat. Reménykedő örömmel telt az idő, amíg otthon a sima padlón elesett, combcsontja törött. Kórház, műtét, újabb kórház következett, összesen négyszer. Elmaradtak a kezelések, állapota romlott. Megengedték, hogy napközben mellette legyünk, ellássuk. Így minden másnap reggeltől ebéd utánig voltam vele az éppen aktuális kórházban. A morfium miatt nehéz volt a kapcsolattartás, de mindig hálát adtam Istennek, hogy ott lehetek mellette. Még mindig reménykedtünk, hogy hazakerül. De az Úrnak más terve volt. A fellépő és egyre jobban terjedő tüdőgyulladást nem tudta legyőzni a kifáradt szervezet, egyre nehezebb lett a levegővétel. Álltam az ágya mellett potyogó könnyekkel, és Istennel beszéltem. – Elengedem, édes Atyám, ha azt akarod, de mondd, most, ilyen helyzetben minek örüljek? Kérdésemre azonnal kaptam választ. Nővéremet simogatva, könnyek között, de békésen tudtam mondani: Tudod, Dicikém, ha itt maradsz, nagyon fogok örülni, de ha elmész, akkor is nagyon örülök, mert te fogsz közülünk elsőnek találkozni megváltó Urunkkal, az Úr Jézus Krisztussal.

„Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek!” (Filippi 4,4)