MEGMENEKÜL MINDENKI, AKI SEGÍTSÉGÜL HÍVJA AZ ÚR NEVÉT (Jóel 3,5)

Nemrégiben olvastam ezt az igét és egy szeptemberi utazásunk emlékét hozta elém. Korunkra való tekintettel hosszú utat kocsival már nem tudunk megtenni, így vonattal és busszal juthatunk el gyermekeinkhez, Pécelre. Egyhetes együttlét után, a hajnali órákban indultunk haza, hogy még elérjük a 9 órás szabadkai sinóbuszt, onnan pedig busszal menjünk tovább. Ha időben érkezett volna a vonat Szegedre, akkor gond nélkül folytathattuk volna az utunkat, de útközben arról értesültünk, hogy pályafelújítás miatt Kiskunfélegyházától vonatpótló buszok szállítják az utasokat, így lekéstük a sinóbuszt. Ott álltunk tanácstalanul: most hogyan tovább? Eszünkbe jutott, hogy nemrégen még Szegedről busz járt át Szabadkára. Irány a buszállomás!

A jegyárus ablakától azonban csalódottan fordultam vissza, mert ezt a járatot már megszüntették. Tanácstalanul ültünk az egyik padon, most mitévők legyünk? Felszakadt bennem egy sóhaj: Uram, Istenem, adj tanácsot! Újra visszamentem érdeklődni, közlekedik-e a határátkelő helyig busz? Igen, és nemsokára indul – volt a válasz. Visszatértem a csomagok mellett pihenő férjemhez, aki összekulcsolt kézzel, lehajtott fejjel vár rám. Hála Istennek, folytathattuk utunkat. Közben a mobilom lemerült, az eső is eleredt. Uram, segíts meg bennünket, különben itt ragadunk! Mire a határra értünk, zuhogott az eső. Már csak öten szálltunk le a végállomáson. Az utastársaktól érdeklődtem, hogy közlekedik-e bármilyen jármű Horgosig, különben gyalog kell megtennünk a 6 km-es utat az esőben. A fiatalemberek csak rázták a fejüket és szinte menekültek előlünk. Egy fiatal nő fordult felénk: hova szeretnénk eljutni? Ő Kanizsára megy, Horgosig elvihet bennünket, itt van a kocsija a parkolóban. Könny szökött a szemembe. Ó, Uram, Te végig velünk vagy, lépésről lépésre vezetsz bennünket. Tele van a szívünk hálával és köszönettel. Az én Uram, az Úr ránk tekintett, látta, hogy nagy szükségben vagyunk, nem láttuk a kiutat, mindketten hozzá fohászkodtunk, és Ő, Aki az ígéretet tette, megtalálta a módját, hogy be is teljesítse. Nem kellett tovább töprengenünk a megoldáson, miután az Ő kezébe tettük le gondjainkat.

Egy hosszabb várakozás után a Horgosról Szabadkára haladó busz felvett bennünket, innen már egyenes utunk volt hazafelé. Minden kétely eloszlott bennünk, az Úr, a mi Istenünk végig velünk volt, Ő egyengette utunkat percről percre, lépésről lépésre, mindent a javunkra tett.

Kedves Testvérem! Ha gondod, megoldatlan problémád van, és nem látod a kiutat, a megoldást, az ige szavaival biztatlak:

„Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítalak, és te dicsőítesz engem.” Zsolt 50, 15