A tavasz hamarabb kezdődik annál a pillanatnál, hogy naptárunkat februárról márciusra lapoznánk. Csodálatosnak tartom, hogy Isten milyen módon alkotta meg az évszakok egymásba hajlását, ismétlődését: amikor „meteorológiai telünk” még szinte csak elkezdődött, a december 21-i (néha 22-i) téli napfordulóval már hosszabbodni kezdenek a nappalok és rövidülni az éjszakák, egy eljövendő új tavasz és nyár ígéretével. A fagyos föld alatt már készül az élet az új kezdetre, és néhány hét elteltével fehér szirmokkal megjelennek az első hírnökök: február elején a mi kertünkben is kibújtak a hóvirágok. A biológiai élet a föld alatt, számunkra észrevétlen módon volt jelen, majd rendelt idejében láthatóvá vált.
János apostol Jézus Krisztusról írja: „Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit szemünkkel láttunk, amit szemléltünk és kezünkkel érintettünk az életnek igéjéről – az élet megjelent, láttuk, tanúbizonyságot teszünk róla, és hirdetjük nektek az örök életet, amely az Atyánál volt, és megjelent nekünk.” (1Jn 1,1-2)
Isten, az Atya kezdettől fogva készített egy olyan életet is, ami nem földi virágzást hoz, hanem mennyei, örök folytatást. Ez az élet jelent meg Jézus Krisztus testet öltésével, bűnbocsánatot és megigazulást hozva mindazoknak, akik hisznek a Fiúban. Megjelenésének kétezer év elteltével mi is tanúi lehetünk a Szentírás bizonyságtétele alapján, hirdetve másoknak is az új életet. Emlékezzünk erre is, amikor most tavasszal a kibontakozó természetet csodáljuk!
„Amit azért kezdettől hallottatok, az maradjon meg bennetek. Ha bennetek marad az, amit kezdettől fogva hallottatok, ti is megmaradtok a Fiúban és az Atyában. Az az ígéret pedig, amelyet ő maga ígért nekünk, az örök élet.” 1Jn 2,24-25
