Amit a csend jelent

„Beszélgessetek a házasságotokért!” – hangzik az idei házasság hetének jelmondata. Ilyenkor előtérbe kerül a nyitott, őszinte kommunikáció kulcsszerepe, a tudatosan egymásra figyelve töltött idő fontossága. Beszélünk ezekről, mert nem jön természetesen, hiszen nem vagyunk születésünktől kezdve párkapcsolati szakértők. Számomra meghatározó minta volt, hogy szüleim kiskorunktól kezdve minden nap leültek otthon egy-egy csésze kávéval, teával, valami ropogtatnivalóval – jó időben a kertben, rossz időben a nappaliban –, és megbeszélték az épp aktuális teendőket, segítettek egymásnak döntéseket hozni, kikérték a másik véleményét; egyszóval beszélgettek. Ez a fajta partnerség, egymásra támaszkodás fontos minta volt számomra a saját kapcsolatom során is.
A bűnös természetem azonban mindig utolér valahogy, túl hirtelen szólok, rosszul fogalmazok, bántok a szavaimmal – pont azt az embert, aki a legjobban ismeri a természetemet, és még ennek ellenére is szeret. Folyamatosan tanulom, hogy a csend ugyanolyan lényegi tud lenni, mint a beszélgetés. A hiány olykor még erősebben is hat, mint a létező dolgok; gondoljunk a zenében mesterien alkalmazott szünetekre vagy a vácrátóti világháborús emlékműre, ahol a márványba vésett család szobrában üres lyukként tátong az apa alakja. Attól, hogy nem mondunk ki valamit a párunknak, ugyanolyan erővel lehet közöttünk kimondatlanul is, például a tettek szintjén. „Nem kérted, de vettem neked a kenyéren kívül egy kis édességet is, mert tudom, hogy szereted.” „Reggel csendesebben készülődtem, mert végre tudtál aludni.” Szavak nélküli tettek, egy pillantás, bólintás, ölelés ugyanúgy kiálthatja: Elfogadlak! Figyelek rád! Hálás vagyok érted! – És valahol a szavak közötti térben a társunkkal átélhetjük kicsiben azt, amit Istennel kapcsolatban is megtapasztalunk: fontos, hogy mit mondunk egymásnak, de a mindennapok helyzetei azok, ahol igazán elhihetjük: szeretve vagyok.

„Élet és halál van a nyelv hatalmában, amelyiket szereti az ember, annak a gyümölcsét eszi.” (Példabeszédek 18,21)