Szilveszter éjszakáját és az újév első napját férjemmel kedves barátainknál töltöttük Erdélyben. Az óév utolsó estéjén a meghitt kis parasztházban, kandalló melegében felidéztük azokat az áldásokat, amelyekkel mennyei Atyánk megajándékozott minket az elmúlt évben, a munkát, amit lelkünkben végzett, és imádsággal előre tekintettük a következő évre.
Szeretem a naptári évfordulót, az új évet. Reményt hoz számomra. Isten hatalmas kegyelme, hogy kezdhetünk újat, hogy ha sok mindenben látjuk is hiányosságainkat, mulasztásainkat, bűneinket, nem kell elcsüggednünk. Az új kezdet új lehetőségeket hoz. Isten új kegyelmet tartogat minden új napunkra.
„De arra gondolok szívemben, és ezért mégis reménykedem: az ÚR kegyelme, hogy még nincsen végünk, mert nem fogy el irgalmassága! Minden reggel megújul, nagy a te hűséged! Az ÚR az én örökségem, mondja a lelkem, ezért benne bízom. Jó az ÚR azokhoz, akik benne remélnek, a lélekhez, amely keresi őt.” (JerSir 3,21-25)
Nagy bátorítás számomra ez az ige. Ha el is rontottunk sok mindent az elmúlt esztendőben, ha sokszor hűtlenek is voltunk az Úrhoz, ha el is halasztottunk számtalan lehetőségeket az ő szolgálatára, engedelmességre, nem kell, hogy a múlt határozzon meg minket. Isten újat készít! Ragadjuk meg az ő kegyelmét és éljünk az új lehetőségekkel, keressük és szolgáljuk őt az új évben teljesebb szívvel!
„Legyen az Úrban bizodalmad, ezt tanítom ma neked, bizony, neked!” (Péld 22,19)
