Néhány évvel ezelőtt lehetőségem nyílt arra, hogy egy kisebb, majd egy nagyobb vitorlással kihajózzunk a Balatonra. Elképesztő élmény volt megtapasztalni a hajó működését, a szelek játékát, és a leírhatatlan panorámát. Isten kegyelméből mind a két alkalommal gyönyörű időnk volt, sütött a nap és inkább csak fodrozódott a tó felülete. Ha valakinek így tudják megmutatni a vitorlázást, az szerintem könnyen beleszeret ebbe a sportba, de leginkább az életérzésbe. Tényleg van abban egy óriási szabadság érzés, hogy – hacsak nagyobb hajó nem jön – oda megyek, ahova akarok.
Januárban még sokat szoktam gondolkozni azon, hogy milyen is volt a mögöttünk hagyott év. Vannak élmények, amik hetekkel, hónapokkal később érnek emlékké, vagy csak akkor tudatosul, áll össze a teljes kép. Személy szerint sajnos nehezen tudnám úgy leírni a 2024-es esztendőt, hogy legfeljebb fodrozódott a tó felülete. Nagyon sok olyan élmény és tapasztalat volt – első sorban nem a magánéleti környezetben –, ami már bőven a vihar kategóriájába sorolandó. Fájó volt azt megélni, hogy emberek és közösségek miként feszültek egymásnak, miként jöttek elő a jól ismert, de nem igazán biblikus reflexek és megoldások.
Amikor lezárása felé közeledett az év, kollégáimmal belekezdtünk a szokásos „ilyen volt az elmúlt év” fényképsorozatok összeállításába. Nem árulok el nagy kulisszatitkot, ilyenkor nem a legrosszabbul sikerült napok fotóit tesszük ki, de még valami frappáns mondat is kellene mindig a facebook poszthoz. Nagyon hálás voltam, amikor Isten elém hozta Sámuel első könyvéből azt a verset, amelyet a filiszteusok legyőzése után mond el a próféta: „Az Úr segített el bennünket egészen idáig!” (1Sám 7,12 – RÚF Biblia).
A sok viharosnak tűnő nap, vagy szakasz után jó volt a fenti ige szemüvegén át emlékezni azokra a pillanatokra, amikor „simogatóan sütött a Nap”, és Isten kegyelméből sok-sok csodát élhettünk meg. Jó volt megtapasztalni, hogy végig az ő tenyerén voltunk, s bár most nem akart szólni a viharnak, hogy „némulj el!”, de a hajót sem engedte elsüllyedni. Így, év elején jó azt tudatosítani magunkban, hogy nem a mi kiváló szakmai teljesítményünk, nem a mi remek felkészültségünk a családi élet minden kihívására az, ami megóv a bajtól, hanem az Úr egészíti ki a mi töredékes képességeinket, segít át bennünket a következő szakaszon is.
Kapaszkodjunk így belé, és menjünk továbbra is Krisztussal egy hajóban.

„Te uralkodsz a dühöngő tengeren; ha hullámai tornyosulnak, te lecsendesíted őket.” (Zsolt 89,10)