Évekkel ezelőtt egy szlogent olvastunk a fővárosi plakátokon: Mienk az éjszaka.
Nem új jelenség ez; a Biblia 2722 évvel ezelőtt, azaz Krisztus születését mintegy 700 évvel megelőzően már leírta ezeket az állapotokat, amikor infernális, sötét túlvilági erők hívogatását kérte számon az embereken. Lássuk ezeket!
1. Foglalkozás a halállal, a halottakkal, a túlvilági szellemekkel – mint a nemrégen országunkon átsöpört Halloween-hullámban. „Akik sipognak és suttognak” – írja az ókori beszámoló. „Az élők felől a holtaktól kell tudakozódni?” (Ézsaiás 8,18–19)
Életünk nagy kérdéseiben vajon milyen erőkhöz fordulnunk? A negatív, pusztító, emberellenes világhoz, az okkultizmus ezer formájához, vagy Jézushoz, akiben karácsonykor az igazi élet megjelent?
2. A mindenkori ember indulatkitörése: „felgerjed” – mondja az ősi szöveg (Ézs 8,21). Akkor is egymás gyilkolták a népek a korabeli politikusok aljas és pusztító indulataitól vezérelve.
Napjainkban a sémi népek meg a szláv testvérek ölik egymást. Soha jobban nem zengett még a karácsonyi ének szava, mint ma: a földön békesség és az emberekhez jóakarat (Luk 2,14)!
3. Isten a hibás – kiáltja a kétségbeesett ember. „Megátkozza Istenét” – mondja a próféta (Ézs 8,21). Az antikrisztusi narratíva szerint ma mindenért a keresztyén kultúra és annak értékei a hibásak, azokat kell kárhoztatni, így magát Istent is! A mai ember egyre távolabb, lejjebb
kerül Attól, aki egyedül segíthet a bajban.
4. Mindenütt „szorongatás éjszakája” van – ezt nem Heidegger, a XX. század szorongás-filozófusa, hanem egy igen régi szöveg írja, mint ami nagyon jól bemutatja a mindenkori embert. Mert a halálcsalogató, agresszív, átkozódó, kétségbeesett ember szükségszerűen szorong (Ézs 8,22), „magára van hagyva visszavonhatatlanul”, mint az egzisztencialista meghatározás mondja. Ezzel szemben a hívő ember nincs egyedül, mert Jézus eljött erre a világra és elveszi félelmeinket, amikor ezt mondja: „El nem hagylak, el nem távozom tőled” (Zsid 13,5).
5. Ezekhez az ártó erőkhöz csatlakoznak azok, akiknek még csak meg nem váltott életük (bibliai kifejezéssel csak óemberük) van. S ezekhez az erőhöz vonzódik „óemberünk”, a bennünk maradt régi természet is. De ha már a személyes karácsonyt megélt emberek vagyunk – mert Jézus eljött az életünkben –, akkor ezeknek ellenállhatunk. Levethetjük, eldobhatjuk az óembert és felöltözhetjük nap mint nap az újat!
Ebben a világban újból felhangzik a Biblia üzenete: „Nem lesz mindig sötét ott, ahol a szorongatás éjszakája van”, nem kell Isten nélkül bolyongani ebben az életben, mert „egy gyermek születik nekünk, Fiú adatik nekünk”. (Ézs 9,6) Eljött Jézus Karácsonykor és megváltott téged. Itt az új élet, az
újrakezdés lehetősége. Éljünk Vele!
„Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme!” (Ézs 9,6)