Egy hozzávetőleg két évezredes athéni esemény tanulságait szeretném karácsonyi fénybe helyezni.

Történt ugyanis, hogy Jézus születését követő kb. 50. évben az egykor buzgó farizeus – a tárzuszi Saul, aki később a damaszkuszi úton keresztyén hitre tért (pálfordulás), és a Pál nevet kapta – második hittérítő útján Athént is érintette. Akkoriban a görög fővárosban élénk szellemi élet folyt. Pál is szóba állt a piactéren – az Agorán – az ott beszélgető, vitázó filozófusokkal és érdeklődőkkel.

„Néhány epikureus és sztoikus filozófus is vitázott vele, akik közül egyesek ezt kérdezték: „Mit akarhat ez a fecsegő mondani?” Mások ezt mondták: „Úgy látszik, hogy idegen istenségek hirdetője”, mivel Jézust és a feltámadást hirdette. Ekkor megfogták, az Areopágoszra vitték” – tudósít róla az Apostolok cselekedeteiről írott könyv 17. fejezete.

Miért pont az Aeropágoszra?

Azért mert ott székelt az athéni legfőbb bírói testület, amely felügyelte a görög vallási hagyományok védelmét is. Ők vizsgálták meg, hogy az idegen eszmék hirdetője veszélyezteti-e a vallásukat. Megkérdezték hát Páltól:

„Megtudhatjuk-e, mi az az új tanítás, amelyet hirdetsz? Mert, amint halljuk, idegenszerű dolgokkal hozakodsz elő; szeretnénk tehát megérteni, hogy miről is van szó.”

Pál, aki görög földön, Tárzuszban született, jelentős görög műveltséggel rendelkezett, és jól tudott bánni a szavakkal, a grémium előtt egy nagy tiszteletkörrel kezdte beszédét:

„Athéni férfiak, minden tekintetben nagyon vallásos embereknek látlak titeket. Amikor bejártam és megtekintettem szentélyeiteket, találtam olyan oltárt is, amelyre ez volt felírva: AZ ISMERETLEN ISTENNEK”. – S csak ezután tért rá a lényegre –„Akit tehát ti ismeretlenül tiszteltek, én azt hirdetem nektek”… és részletesen beszél a világot teremtő Istenről, aki megismerhető, akivel kapcsolatba lehet kerülni. S a szinte leíró jellegű ismertetés itt vált, és a hallgatóságát döntés elé állítja:

„Mivel tehát az Isten nemzetsége vagyunk, nem szabad azt hinnünk, hogy aranyhoz vagy ezüsthöz vagy kőhöz, művészi alkotáshoz vagy emberi elképzeléshez hasonló az istenség.

A tudatlanság időszakait ugyan elnézte Isten, de most azt hirdeti az embereknek, hogy mindenki mindenütt térjen meg” (az itt szereplő ige a metanoeō jelentése az, hogy vizsgáld felül eddigi nézeteidet, gondold újra át).

Itt kapcsolódik a történet karácsonyhoz. Ugyanis akiről ezután beszél, az Jézus Krisztus, akinek születésére emlékezünk minden karácsony alkalmával. Ezt mondja róla Pál:

„Azért rendelt egy napot, amelyen igazságos ítéletet mond majd az egész földkerekség fölött – (és egyenként mindnyájunk élete fölött) – egy férfi által, akit erre kiválasztott, akiről bizonyságot adott mindenki előtt azáltal, hogy feltámasztotta a halálból.”

Nos, ezek az utolsó szavak „kiverték a biztosítékot” a bírái körében.

„Amikor a halottak feltámadásáról hallottak, egyesek gúnyolódtak, mások pedig azt mondták: „Majd meghallgatunk erről máskor is.” Pál ezután eltávozott közülük. Néhány férfi azonban csatlakozott hozzá, és hívővé lett.”

***

Most – adventi időben, 2024-ben – mi ülünk ott az Aeropágoszon, és hallgatjuk az ószövetségi írásokban jártas, de görög műveltséggel is rendelkező tudós farizeus beszédét, és mi is háromféle választ adhatunk rá:

• gúnyolódunk rajta, kinevetjük képtelen állításait,
• elodázzuk a döntést felette, majd feledésbe is megy az egész történet, de ez nem változtat annak igazságán,
• vagy utánajárva Pál állításainak, elfogadjuk kijelentését, és hívővé leszünk.

Ezzel kívánok csendes adventi elmélkedést, és áldott karácsonyi ünnepet!

Miklós