Ma már kevésbé vonzó az egy férfi és egy nő élethosszig tartó szövetsége, a házasság, a holtomiglan-holtodiglan tartó elköteleződés. Pedig a Teremtő hosszútávon fenntartható és valódi biztonságot nyújtó életközösséget kínál ezzel az intézménnyel. Férjként és feleségként tartalmas, örömteli kapcsolatot élhetünk meg az Isten által adott keretek között. Isten kegyelméből társunkban minket kiegészítő, élő ajándékot kapunk.

Az emberi természet ugyanakkor vonakodik a kötöttségektől, és gyakran a hűséget is terhes köteléknek érzi. A válási statisztikák is azt mutatják, hogy a hűség és a megbízhatóság szerepe gyengül. Pedig az egymáshoz való ragaszkodásunk kizárhatná más intim kapcsolatok keresését.

Pál apostol a test cselekedetei között több olyan magatartásformát is megemlít, amelyek egy házasságot könnyen romba dönthetnek. Ezzel szemben azt tanácsolja, hogy a Lélek által éljünk és a Lélek gyümölcsét teremjük, amely tápláló alapként szolgál minden emberi kapcsolatban, egymást erősítő, harmonikus folyamatot indít az életünkben. Elveszett állapotunkban felragyogtatja előttünk az Atya kegyelmét, amellyel a bűn árát Fia halálával fizette meg, hogy kapcsolataink helyreállhassanak és örök életünk lehessen. Ez a szeretet az Istenhez visszatérő embert mély belső örömbe vonja, amelyben megmaradva szívét békesség tölti el. Ha ez házastársunkkal mindkettőnkben megvan, akkor már nem okoz gondot, hogy Isten és egymás iránt türelemmel legyünk. Ahol jelen van a türelem, ott készségesen vállalunk szívességeket a másik kedvéért. Ezek a Lélek által irányított cselekedetek arra vezetnek, hogy egymáshoz jóságosak legyünk. Ahol megjelenik a jóság ott a hűség jól érzi magát, aki hűséges az szelíd és önmegtartóztató tud maradni.

Amikor a Szentlélek munkálkodhat a házasságunkban, a Lélek gyümölcsének jó ízei között az agapéból kiindulva megterem a hűség. Ha engedünk a test kívánságainak annak következménye előbb-utóbb hűtlenség lesz.

A Lélek gyümölcse pedig: … hűség …  (Galata 5, 22)