A 2000 éves híd

Az elmúlt időben sokat kirándultunk a Dunántúlon. Mindig érdekeltek a hidak. Pár éve a Kőröshegyi völgyhidat vettük szemügyre alulnézetből, a pillérei mellől. Döbbenetes volt látni és hallani az M7-es autópálya mérhetetlen forgalmát. A hídon átsuhanó autósok talán át sem gondolják, milyen nagy erők tartják őket a völgy felett. Ahogy átrobogunk rajta autóval, nem is érzékeljük a híd fontosságát. 

Az egyik alkalommal a térképet böngészve felfigyeltem arra, hogy régi római kori hidak is találhatóak a Dunántúlon, amit akkoriban Pannóniának hívtak. Így akadtam rá egy római kori kőhídra, ami Sóly településen található a Séd patak felett. A hídon már nincs aktív nagy forgalom, de bárki biztonsággal átautózhat rajta. Még két hasonló kőhíd található a környéken. Az egyik híd – amely egy kőgát része volt – olyan masszív kőalappal rendelkezik, hogy a 8-as főút is áthalad felette.

Jézus azt mondja: Én vagyok az út. Az utakon hidak is vannak. Ahogy ezek a 2000 éves hidak ma is állnak, és megtartják a rajta utazókat, így lehet számunkra is megtartó erő Isten szava a földi vándorutunkon. Ezekről a hidakról kijelenthető, hogy erősek és stabilak, de Isten igéje az igazi biztos alap, ami mindig megmarad és megtartja az életünket.

A döntés csak rajtunk áll, hogy rálépünk-e az Isten által kínált útra és hídra, amely életünk nehéz szakaszain is átívelhet.

Egy ének így fogalmazza meg, hogy az élet törékenységében Jézus Krisztus az egyetlen szilárd menedék:

„Ez a föld széthullik, minden hegy elomlik,

De egy Kőszikla örökké áll.

Tajtékzik a tenger, gyilkol a sok fegyver,

Nékünk mégsem árt a halál.

Jézus a mi oltalmunk, erősségünk,

Ha ránk szakad minden baj, mégse félünk.

Ő a mi páncélunk, erős pajzsunk,

Ha ránk tör az ellenség, Benne bízunk.”

„… embert és állatot megtartasz, Uram.” 36. Zsoltár 7.