Az Úr a nehézségből is áldást fakaszt

Sajnos földi zarándokutunkon mindannyiunknak meg kell tapasztalni, kevesebb vagy több alkalommal, hogy kórházi ellátásra szorulunk, ahol sokszor a szenvedés komoly próbatételeit kell átélnünk. De vajon tényleg sajnálatos esemény ez? Olvassuk Jakab levelében (5,11): „Íme, boldognak mondjuk azokat, akik tűrni tudtak a szenvedésekben.” Vagy gondoljunk a 2. korinthusi levél 4. fejezete 17. versére, ahol Pál a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünkről ír, ami minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk.

Ha például én a saját megtérésemre gondolok, akkor máris bizonyságot tudok tenni arról, hogy életem legsúlyosabb betegségét használta fel Isten arra, hogy közelebb vonjon magához és a kórházi kezelésem után igaz krisztusi hitre térítsen, Szentlelke által megadva az újjászületés csodáját (Jn 3,3–8). Azt tanította meg nekem végtelen irgalmú Istenünk, hogy a hívő valóban megtapasztalhatja, amit a Római levélben olvasunk: „Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket örök elhatározása szerint elhívott” (Rm 8,28).

Isten kezében még a kórházi kezelés is áldásos eszköz lehet ahhoz, hogy megtanuljuk minden gondunkat Őreá vetni (1Pt 5,7) és a hitben erősödni. Nem is beszélve arról, hogy a betegtársaknak bizonyságot tehetünk hitünkről és ha az Úr enyhülést ad betegágyunkon és jobbulást ad (Zsolt 41,4), akkor hitünkben megerősítve elhívást kaphatunk kórházmissziós szolgálatra, amit velem is tett az Úr. 8 éve hirdetem ebben a szolgálatban a jó hírt a betegeknek, hogy Krisztus meghalt a bűneinkért, hogy nekünk életünk lehessen. És azt se felejtsük el, hogy Krisztus Urunk legnagyobb szenvedése hozta meg a csodálatos győzelmet bűn, sátán, halál felett. Mindenható Istenünk hatalmas csodája, hogy a szenvedésből Ő áldást tud teremteni (ld. Jób könyve). Magasztaljuk Őt ezért örökkön-örökké! SDG!

„Áldjad, lelkem, az URat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled!” (Zsoltárok 103,2)