Pont felülről

Mivel a hegyek alatt élek, és autóval közlekedem, gyakran tekintgetek fel a magas tetőkre. Megpróbálom a csúcsokat azonosítani, bármely szögből látom is a hegylánc déli oldalát. Mostanában rendszeresen feljutok a Felső-Mátrába. Kiszállva az autóból, meghökkenek. Tábla hirdeti a néhány méterre fekvő magasságot: 965 méter. Hátrafordulva elém tárul a panoráma. Alant a horizont, hosszú ívben hajolva. Balról és jobbról felismert vonulatok, közrefogva a Mátraalja és az Alföld. Kissé nyugatról süt a nap a településekre és a városra. Felülről láthatom lakóhelyemet, a kora őszi fényben. A belváros alig egy foltnyi. Ilyen távlatból összeolvadnak a részletek. Az öröklétből csak pontnyi az emberi élet. Isten szándékaiban mégis megkülönböztetett pont. Az ember nem tudja elválasztani a homokszemeket, de a Legfőbb intelligencia mérlegeli is azokat. Így tesz mindannyiunkkal (Zsoltárok 139,13-18; Máté 10,30). A világmindenségben és az idő vonalán számontartottak vagyunk, a pontnyi homokszemekkel és a gigantikus csillagokkal egybevetett mértéken (Ézsaiás 40,26-28). Isten tökéletesen rendezett alkotásában minden pont számít. Az Ő választott népe számára mindennél fontosabb: „Mivel drágának tartalak és becsesnek, és mivel szeretlek, embereket adok helyetted, életedért cserébe nemzeteket.” (Ézsaiás 43,4) Mi ebbe a választott népbe tartozunk, belső, lelki, szív szerinti odatartozással (Róma 2,28-29). Tanuljuk meg a fenti és a lenti nézőpontok megkülönböztetését, Jézus Krisztus értünk adott áldozatának látkörébe hit által beletekintve.

„Aki felülről jön, az felette van mindenkinek. Aki a földről való, földi az, és földiekről szól. Aki a mennyből jön, az felette van mindenkinek: arról tesz bizonyságot, amit látott és hallott, de bizonyságtételét senki sem fogadja el. Aki befogadja bizonyságtételét, az pecsétet tesz arra, hogy Isten igaz.” (János 3,31-33)