Munkások kerestetnek!

A Lukács evangéliumából „az aratnivaló sok, de a munkás kevés” igeverset kaptam egy keskeny cédulán hat évesen egy evangélizáción. A templomban nagyon hideg volt azon a télen, így a parókián, ahol a szüleimmel és a testvéremmel laktam, az összes szoba tele volt székekkel és padokkal, hogy a fél falu beférjen a fűtött helyiségekbe. A samáriai asszony példázatáról volt szó azon a héten, és az igehirdető bizonyságtételére megértettem akkor, hogy Istent meg lehet szólítani, ő kész még egy gyermek imáját is meghallgatni. Emlékszem, hol ültem a prédikációk alatt, ám az aranymondás csak később kapott értelmet a számomra. Most az aratási idő kezdetén újra előttem van ez az igevers, mint már nagyon sokszor az életem során. Nemcsak a vetés érett be, várva az aratókat, hanem a környezetünk is várja azokat, akik az Isten országát bemutatják. Nagyon sokan keresik azokat, akik Jézus Krisztust hordozzák, mert szeretnének az Isten hírnökéivel találkozni. Ugyanis „… az Ő nevében megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni minden pogány között… Ti vagytok pedig ezeknek tanúi.” Lukács 24, 47,48. Imádkozzunk az aratás Urához, hogy az Ő munkájában szorgalmas munkások lehessünk!

“az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek azért az aratás Urát, hogy küldjön ki munkásokat az aratásába.” (Lk 10,2)