Kétjobbkezes

Ugye ismerjük a mondást, ha valaki ügyetlenkedik, vagy elront mindent, ami keze ügyébe esik, az kétbalkezes.

A bal általában a rosszat jelenti más kifejezésekben is: balszerencse, balsors, baleset… Míg, ha valaki beteg, jobbulást kívánunk neki, a veszteséget szenvedett ember sorsának jobbra fordulásában reménykedik (és még lehetne folytatni a példákat).

De vajon balsors a balkezesség? Én, mint balkezesnek született ember, tiltakozom ez ellen. Segítségül hívtam a mesterséges intelligenciát is, akitől – többek között – azt a megerősítést kaptam, hogy „a balkezesek körében gyakoribb lehet, hogy mindkét kezüket ügyesebben használják, azaz hajlamosabbak az ambidextriára (kétkezes ügyességre)”.

Közeledik az iskolakezdés. Eszembe jutott egy régi emlékem. Kertes házban laktunk, így a nyári szünet sok fiús kalandra kínált lehetőséget. Az egyik ilyen a famászás volt, ami az iskolakezdés előtti napokban kartöréssel végződött, hiszen a fáról leesve, ösztönösen a bal kezemmel próbáltam csillapítani az esést, vékony csontom azonban nem bírta a váratlan terhelést.

Ötödik osztályba készülve iskolát is váltottam, így minden szempontból új környezetbe kerültem. Az új iskolában begipszelt bal karral mutatkoztam be. Mondták is, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy nem a jobb tört el. Nektek lehet, hogy szerencse – gondoltam –, de nekem nem, hiszen csak bal kézzel tanultam meg írni. Mit volt mit tenni, az első hetekben jobb kézzel körmöltem, amit kellett. Ez később előnyömre vált, mert volt olyan tanárom, aki (ma már tudja a pedagógia, hogy helytelenül) megkövetelte a jobbkezes írást. A padban, a többi gyerek között, meg otthon a házi feladatnál továbbra is bal kézzel írtam, de a táblánál a jobbal kellett, így ma sem gond, hogy a jobb kezembe vegyem a krétát.

Jobb kezem hozzáügyesedett a balhoz. Így lettem kétjobbkezes.

Ugyan, ki vágyik egy kartörésre?! A balesetet, s más kellemetlen, fájdalommal járó eseményt veszteségként éljük meg – amikor ér minket –, de utólag sokszor rájövünk, hogy  „akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál” (Róm 8,28). Akkor én még tudatosan nem fogalmaztam meg, hogy szeretem Istent, de Ő már akkor is szeretett engem, és a bajt is javamra fordította.

“Akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál” (Róm 8,28)