Pénzügyeink intézése az elmúlt évtizedekben jelentősen átalakult. Nem oly régen családi költségvetéseinket a takarékosság, a gondos pénzbeosztás jellemezte. Mára ezt felváltotta az átgondolatlan költekezés, aminek vége a túlzott eladósodás. A rövidlejáratú személyi kölcsönöktől kezdve a hosszú távú elköteleződésig minden fellelhető a fogyasztói palettán.
Egy átlagos magyar állampolgár ma már akár több bankkártyával vagy hitelkártyával is rendelkezhet, ami azt is jelenti, hogy újabb és újabb tartozásokkal terheli meg folyószámláját. Pénzügyi ismereteik és a pénzhez való hozzáállásuk csak a pillanatnyi igényeik kielégítését szolgálják, hosszú távon nem gondolkodnak. Az eladósodás következményei pedig súlyosak lehetnek: társadalmi kirekesztettség, hajléktalanság, családok szétesése. Így lesz az álomhitelből rémálom! A bankok, hitelintézmények a jobb életkörülmények megteremtésének ígéretével valójában rosszabb életminőségre ítélik az embereket, akik egy bukás esetén a szociális ellátórendszer hosszú távú felhasználóivá válhatnak.
Keresztyénként illik tudnunk, hogy Istennek terve van az életünkkel, így a pénzügyeinkkel is. A Biblia felelősségre és bölcsességre int, megtanít arra, hogyan bánjunk a ránk bízott javakkal. Az ige nem javasolja a kölcsön felvételét (vö. Rm 13,8), viszont biztat arra, hogyan segítsünk a rászorulókon. Keresztyén körökben általában nem javallják a banki kölcsönök és hitelek igénybevételét. Kivételként kezelik a lakásproblémák megoldását (mint pl. a családtámogatási rendszer által kínált lehetőségek igénybevétele). Tanácsuk: ha valaki mégis kölcsönt vesz fel, kérje szakértők segítségét, utána pedig fordítson kellő gondot a törlesztőrészletek időbeni kiegyenlítésére. Az adósságok felhalmozódását viszont minden esetben kerülje.
Isten arra tanít, hogy mindennapi szükségleteink kielégítésére törekedjünk, és ne a magunk kedvtelését keressük. Amink van, azzal pedig – ha szükséges – felebarátaink felé szolgáljunk. A Biblia ebben Ábrahámot állítja elénk példaként, aki mai szemmel nézve rendkívül sikeres üzletember volt, de tudott jól élni a rábízottakkal és vagyonával Isten dicsőségét szolgálta.
Napjainkban sokan azért fáradoznak, hogy megteremtsék az alapvető életszükségletek kielégítését szolgáló anyagi javakat, a hálaadásról azonban mintha megfeledkeznének. Pedig az egymásra való odafigyelés, a szívesség, mások segítése olyan mennyei kincsek, amelyek többet érnek minden földi gazdagságnál. Ne engedjük magunkat befolyásolni a reklámok, marketing fogások, a tömegpszichózis által, hanem éljünk Istennek tetsző, lelkiekben gazdag életet!
„Azt mondom pedig: Aki szűken vet, szűken is arat; és aki bőven vet, bőven is arat. Ki-ki amint eltökélte szívében, nem szomorúságból, vagy kénytelenségből; mert a jókedvű adakozót szereti az Isten.” (2Kor 9,6-7)
