Félévi mérleg

Egy-egy év végén szokás visszagondolni a legfontosabb eseményekre és mérleget vonni. De megtehetjük ezt a nyári pihenés során is. Az eseményeket felidézni nem nehéz, ám érdemes arra is választ keresni, hogy ezeken keresztül mit munkált Isten az életünkben, mi mindenre hívta fel figyelmüket. Ami engem illet, két fontos területet említhetek.

Az egyik édesanyám lakásának kiürítése volt. Miután hosszabb ideje velünk él, lakását az idei nyártól kénytelenek voltunk bérbe adni, ami a háztartás teljes felszámolását tette szükségessé. A tárgyakat szortírozva számos személyes emlék idéződött fel bennem, némelyik kifejezetten kedves, de voltak olyanok is, amik könyörtelenül szembesítettek korábbi – vagy éppen mai – önmagammal. Értékes könyvek sokasága emlékeztetett arra, hogy nem szakítottam időt olvasásukra. Régi ismerősök fotói vagy emléktárgyai, akikről ma már alig tudok valamit. Holmik garmadája, amiket már rég ki kellett volna selejtezni, vagy jobban karban tartani. Nem voltak ezek mindig kellemes „találkozások”, de annál hasznosabbak. Bár a munka rengeteg időmet felemésztette, mégis igazságosnak éreztem, hogy mindez rám maradt, nem csupán azért, mert az én feladatom, de szükségem is volt ezekre a szembesítésekre. Jó, hogy Isten nem engedte, hogy ezt a folyamatot megússzam. Milyen hűséges és kitartó Mesterünk van! Ha kell, évtizedekkel később, de akkor is megtanítja, amit szükségesnek lát. Voltaképpen éppen akkor szegényítjük meg magunkat, vagy korcsosulunk el, amikor sikerül „megúszni”, elodázni bizonyos, kényelmetlenségekkel járó helyzeteket.

A másik inspiráló eseménycsoport az volt, amikor Isten szolgálatában eltöltött életek összegzését hallhattam. Lelkész búcsúztatását nyugdíjba vonulás okán, vagy temetési szolgálatokat, amelyekben gyönyörűen kirajzolódott mindaz, amit Isten elhunyt testvérünk életében kimunkált. Ezekre szomorú eseményként szoktunk gondolni, pedig rendkívül felemelőek is lehetnek. Hálára ébreszt a tény, hogy személyesen ismerhettem ezeket az embereket, hogy kézzelfogható módon elénk élték, mit jelent Krisztust elkötelezetten, rendíthetetlenül követni, a ránk bízott szolgálatot betölteni.

“Emlékezzetek meg elöljáróitokról, akik Isten beszédét hirdették nektek, figyeljetek életük végére, és kövessétek hitüket!” Zsidókhoz írt levél 13,7