A Mindenható Isten

Néha elábrándozom a gondolaton, hogy ha az ember Isten korlátlan képességei közül csak egyet választhatna magának, vajon mi lenne az, és milyen lenne a választott képesség teljes birtokában élni?

Pl. Milyen lenne a világ összes nyelvét ismerni, beszélni, és mindenkivel szót érteni? Vagy mit jelentene bárhol jelenvalóként létezni? De elképzelhetetlen tudás birtokosa lenne az a személy is, aki a világon mindenkit név szerint ismerne, vagy minden felmerülő kérdésre tudná a pontos választ.

Mindez persze sohasem fog megvalósulni, és jól is van ez így.

Érdekes elgondolni, hogy Istennek még választania sem kell a felsorolt fantasztikus adottságok közül, hiszen ő birtokában van mindezen képességeknek, és még mennyi egyébnek.

Ha elgondoljuk, hogy semmi sincs, ami Isten lehetőségeit korlátozná, mennyire megdöbbentő az, hogy amikor a Teremtő és Mindenható Isten látta az ember bűnbeesését, akkor nem döntött úgy, hogy kiradírozza a meglévő emberiséget a világból, és olyan újat teremt, akinél már kizárja a bűnbeesés lehetőséget.

Nem! Ő úgy döntött, hogy a porszem ember, aki az ő teremtménye, és aki a bűn következtében belerontott az ő tökéletes alkotásába, olyan kimondhatatlanul sokat ér számára, hogy a legnagyobb árat is hajlandó megfizetni érte egyszülött Fia, Jézus Krisztus halála árán.

Milyen mérhetetlen szeretettel szeret bennünket Isten, aki a legnehezebb utat választva engedte, hogy bűntelen Fia úgy haljon meg értünk, mintha minden bűnünket ő követte volna el az Atyával szemben. A Mindenható Atya Isten elfordult a kereszten értünk és helyettünk szenvedő ártatlan Fiútól. Hozzánk, a tőle eltávolodottakhoz pedig úgy fordul oda, hogy Jézus Krisztus bűntelen voltát nekünk tulajdonítja.

Így láthatjuk, hogy Isten összes lenyűgöző, korlátlan jellemzője közül a szeretete a legnagyobb, amelyet Jézus Krisztus értünk vállalt halálában mutatott meg irántunk.

„Mert azt, aki bűntelen volt, értünk bűnné tette, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne.” (2Kor 5,21)