Parancsba rejtett ígéret
Érdemes megfigyelni, hogy a Bibliában Isten számos alkalommal mutatkozik be úgy, mint szabadító. Sokatmondó, hogy Jézus neve is ezt jelenti. De miből kell szabadulni, ugyan mitől kellene félni? Az ember legtöbbször vagy nem érzi magát szabadításra szorultnak, vagy, ha igen, akkor e tekintetben finoman szólva sem az Úr van nála az első helyen. Pedig, az is igaz, hogy rengeteg okunk van Istenhez kiáltani és az is, hogy csak Tőle érdemes szabadítást várni.
Mert parancsolja és van is rá hatalma, hogy megmentsen! Népe ennek az igének a felhívását ezernyi alkalommal megtapasztalhatta. De mégis, mennyiszer kellett erre őket újra meg újra emlékeztetni!
Olyan ez, mint a nagy épületekben rekedt kismadarak esete. Hányszor van, hogy menekülnek a segítség elől, félnek a „szabadítójuktól”, pont attól, aki a kiút felé terelné őket. Pedig csak ő segíthet rajtuk, de ezt nem látják be. Attól félnek a legjobban, azt akarják a leginkább elkerülni, aki egyedül képes szabadsággal megajándékozni őket, aki vissza tudja engedni őket az igazi közegükbe.
És Isten ma élő népe? Vajon rajtunk látszik-e, hogy számunkra Isten mindenekelőtt szabadítónk, akire nem csak a beszorítottságokban érdemes figyelni, hanem életünk minden idejében? Szabadítására minden nap rá vagyunk szorulva, még ha meg is szoktuk a gondoskodását. Sokféle nyomorúsággal szembenézhetünk ebben a földi életben, de van nekünk egy fő nyomorúságunk, egy minden egyéb bajunkkal összefüggésben lévő tragédiánk: ez pedig, hogy szabadítás nélkül a bűneinkben elveszettek vagyunk. Ez az állapot kihat a földi dolgainkra is és a jövőnket is igen sötétté teszi. Ugyanakkor, mint minden ószövetségi nagy szabadítás, így ez is itt, Ézsaiásnál, a legfőbb Szabadítóra, Krisztusra mutat. Ha Hozzá kiáltunk, akkor a megszabadultak oldalára kerülünk, mert Ő mindenekelőtt a bűnből ment meg. Ha Őrá figyelünk, akkor nem fogunk csalódni, nála van egyedül a szabadítás úgy a földi vándorutunk, mint az örök élet tekintetében!
“Rám figyeljetek a föld legvégéről is, és megszabadultok, mert én vagyok az Isten, nincs más!” Ézs 45,22