Valaki ezt a kérdést tette fel a Facebookon, majd összefoglalta élete nehézségeit, és végül megtudtuk, édesanyja meghalt Covidban.
Nincs ember, akinek ne lenne ez élete legégetőbb kérdése. Ám mi is a legrosszabb?
Szerintem az, amikor valaki készületlenül érkezik az örökkévalóságba, ha a földi élete nem volt elég arra, hogy rendezze kapcsolatát Istennel.
Isten az embert magának teremtette, hogy vele és egymással szeretet-közösségben éljen. Ám mi már a teremtés hajnalán kinyilvánítottuk, hogy nem akarunk Istennek alárendelten élni! Függetlenek és a saját magunkéi akarunk lenni. Ez az eredendő bűn. Az ember a mai napig ezt az utat járja. Vannak fokozatok az Isten tagadástól a vallásos gyakorlatokig.
A hit viszonyulás a valósághoz, a realitáshoz. Mindegy, milyen erősen hiszel bármit, ha az nem objektív tény, egyszer ki fog derülni, hogy tévedtél.
A 21. század embere tökélyre vitte a vágyai szerinti hitet. Már nem lázad Isten ellen, csak nem kíváncsi rá! Nem érdekli, létezik-e, vannak-e tervei vele, hogy Ő a teremtő, mindenható és előtte áll majd meg legkésőbb akkor, amikor átlépi az örökkévalóság küszöbét.
Mindenki tudja, hogy a földi élet véges, és egyszer mindnyájan meghalunk. Mégis, különös tehetséggel hárítja a tényt. Amikor végül kénytelen vele szembesülni, összedől a magának felépített árnyékvilág, és felteszi a kérdést: Hogyan kell felkészülni a „legrosszabbra”, vagyis arra, hogy betegségeket szenvedünk, sőt bele is halhatunk, illetve, hogy a szeretteinket is elveszítjük?
Isten nem adta fel a tervét. Az őt megtagadó, neki hátat fordító embernek visszautat készített. Ezért halt kereszthalált helyettünk, és támadt fel érettünk Jézus Krisztus. Azóta nyitva az út Istenhez mindenkinek, aki meghallja a jó hírt, mert Isten egyoldalúan békét kötött a bűnös emberrel (2Kor 5,18).
A felkészülés módja: elhiszed ezt, és felveszed a kapcsolatot az élő Istennel. Ha ezt megteszed minél ifjabban, akkor jól viszonyulsz a tényekhez. Ha ezt hiszed, akkor tudod, hogy Uradnak életed minden gondjával, bajával jó célja van (Róm 8,28), és távozó szeretteid, ha hasonlóképpen gondolkodtak, nem semmivé lesznek a halállal (ilyesmi senkivel nem történik), hanem hazaérkeznek (Jn 14,1–3). Sőt, földi életünknek ezekben a veszteségeiben megtapasztaljuk Isten vigasztalását (2Kor 1,3–4).
Meggyőződésem, hogy Isten ébresztésül engedte meg néhány éve a Covid világjárványt. Most pedig egy nukleáris világháború nagyon is reális (2Pt 3,10;12) fenyegetésével figyelmezteti a tőle elrugaszkodott világot, hogy ma még felismerheti „meglátogatása idejét” (Lk 19,44). Ma még vissza lehet fordulni Istenhez, lehet rendezni Vele dolgainkat. Ne késlekedj tehát…
„Pedig te látod a vészt és a bánatot, rátekintesz, és kezedben tartod.” (Zsolt 10,14a)
