Kár lett volna kihagyni
Amikor első alkalommal bibliaolvasás közben a Teremtés könyvében Ádám nemzetségéhez értem, bizony kihagytam ezt a részt. Magamban arra hivatkoztam, hogy a nevek jelentését nem ismerem, ráadásul még a kiejtésük is nehézséget okoz. Persze mély lelki vívódás indult el bennem, és egy feszítő kérdés, vajon szabad-e könnyelműen átlapoznom ezeket a verseket. Előbb-utóbb azután mégis erőt vettem magamon, mert éreztem, mellőzésükkel a Szentírás komoly és értékes részeit veszíteném el.
Bátorított, hogy a Jézus származását bemutató versek olvasásakor már komoly összefüggésekre figyelhettem fel. Isten a legkülönbözőbb embereken keresztül munkálkodott a történelemben a mi üdvösségünkért. Korunk kaotikus eseményeit szemlélve hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a világ kicsúszott az ellenőrzése alól. Jézus mindkét nemzetségtáblája mégis azt mutatja, Isten mindig ura a helyzetnek és néha egészen meglepő személyeket is felhasznált, hogy a Megváltó megszülessen és tervei megvalósuljanak. Sőt a felsorolásokban szereplő tökéletlen emberek sokasága bizonyítja, hogy a Mindenható céljai nemhogy nem függnek az emberiségtől, hanem egyenesen kegyelmét mutatják, miközben beteljesíti az ígéreteit.
Egyik legkedvesebb felfedezettem Metúselah lett. Apja, Énókh, a Teremtés könyvének különleges lelki embere, fia születésekor nem mindennapi nevet adott neki. Magyarra úgy fordíthatjuk: halálakor ítélet. De vajon milyen ítéletre utal? Metúselah teljes életkora 969 év volt. Mi történt halálakor a Földön? Rövid számolás után a következő megdöbbentő eredményre jutottam: Metúselah 187 évesen nemzette Lámeket, aki 182 éves volt Noé fogantatásakor. Nóé betöltötte a 600-at, amikor az özönvíz elárasztotta a Földet. Tehát 187 + 182 + 600 = 969, vagyis pontosan Metúselah halálakor következett be az özönvíz, amely Isten hatalmas ítélete volt a vele nem törődő emberiség felett. Mindössze nyolc ember menekült meg, Noé vezetésével, akinek neve vigasztalást jelent.
Énókh beláthatott a Teremtő munkájába: a fia halálakor bekövetkező ítéletbe és az egyidejű vigasztalásba. Az első nemzetségtáblában felfedezhettem az evangéliumot. Tényleg kár lett volna kihagyni.
„Szemed látta alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind le voltak írva, és a napok is, amelyeket rendeltél számomra, holott még egy sem volt meg közülük.” (Zsoltárok 139,16)