A gyomokat gyökerestül kell irtani
A bő tavaszi esőt követő napos időben a virágágyást szinte egyik napról a másikra ellepték a gyomok. Voltak laza felszíni gyökérrel rendelkezők, amelyek egy mozdulatra tövestül kijöttek. Mások gyökere, mint a répáé, mélyen kapaszkodott a földbe, s ahogy ki akartam tépni, beleszakadt, és egy része bent maradt. Voltak szerteágazó gyomok is, amelyeket ahogy húztam, indák, gyökerek mozdultak innen is, onnan is, de végére nem jutottam, mert szakadt itt is, ott is.
Végül minden gaz eltűnt a virágágyásból, és szépen érvényesültek a dísznövények – egy rövid ideig. Ugyanis pár nap múlva (vagy pár hét?) újra ellepték a gyomok a szépen művelt parcellát.
Meg kellett tanulnom, hogy a beleszakadt gyökerek, fel nem gombolyított indák újra, meg újra felütik fejüket. Tövestől kell kigyomlálni mindet. Ha szövevényes is, végére kell menni. És ha megtettem is mindezt, akkor sincs tartós nyugalmam, hiszen hoz helyettük a szél újabb gyommagvakat.
Bizonyíthatom, hogy a frissen megjelent, gyenge kis gyommal könnyebb elbánni, mint a megerősödött naggyal. Többet ér gyakrabban, de csírájában eltávolítani őket, mint ritkán, nagy kampány munkával. A gond csak az, hogy csírájában nehéz felismerni, kifejlett formájában pedig nehéz megküzdeni vele. Így például szemrebbenés nélkül kiirtottam kora tavasszal egy egész ágyásnyi nefelejcset. Csak nagy, buja levélzetük terpeszkedett mindenfelé, és gondoltam, hogy ezek a levelek elveszik a fényt a kis virágoktól, likvidálni kell őket. Később láttam csak be, hogy minden növény akkor virágzik, amikor eljön az ideje. Attól még nem biztos, hogy gaz, ha csak levele van – sőt a gazok is virágzanak a maguk idején. Tulajdonképpen sok növény csak attól válik gazzá, hogy nincs a helyén.
És még egy tanulság: egyenes derékkal legfeljebb el lehet tekinteni a gyomok felett, vagy rájuk lehet lépni, de ahhoz, hogy kigyomláld, meg kell hajolnod.
Miközben hajladoztam a virágágyásban, megértettem, hogy ami igaz a gyomokra, igaz a bűnökre is. A megtűrt gyökér-bűnök, eltűrt kis bűn-csírák felszínre törnek, megerősödnek, és újra meg újra megkeserítik életünket. Egyes – egyébként szép – dolgok meg attól válnak bűnné, hogy más feladatok helyére tolakodnak.
„Most azért távolítsátok el az idegen isteneket, amelyek köztetek vannak, és adjátok oda szíveteket az ÚRnak, Izráel Istenének!” (Józs 24,23)