Talán sokaknak eszébe jut a fönti néhány szóról a nosztalgikus hangulatú dal: „Ha elmúlik karácsony…” Mielőtt megdöbbennél, kedves Olvasó, jelzem, hogy tudom, hogy éppen tavasz van, és legutóbb húsvéti ünnepeket ültünk. A karácsony elmúlik, és az emberek is visszazökkennek a megfásult, rohanó hétköznapokba, ha nekik csak némi langymeleg „szeretetünnepük” volt. És a húsvét? Mi maradt nekünk a húsvéti ünnepek után? A világ nem is tud mit kezdeni a bűnlátással, bűnbánattal, áldozattal és bocsánattal, így többnyire csak a vidám húsvéti népszokások, a gasztronómia (akár a böjtölés gasztronómiája is), a tavaszi megújulás élményén esik át, megtöltve a vendéglátó és szálláshelyeket. A húsvét örömének azonban nincs vége! Minden vasárnap megünnepeljük, hogy a mi Megváltónk ÉL! Ne fussunk tovább, ezen nem léphetünk túl! Krisztus néma maradt az Őt vádlók előtt az egész elveszett, Istentől elidegenedett, bizalmatlan és kételkedő lényünk helyett. Ő, Isten Fia, sohasem volt tiszteletlen az Atya iránt, mi meg naponta hitetlenkedünk. DE Ő szégyenkezett és szenvedett helyettünk, mint istenkáromló. A halált legyőzve kegyelme, szeretete semmivel sem kevesebb, mint azon a napon volt, mikor ott állt a vádlottak padján helyettünk. Él és várja, hogy megszólítsd, mint Mária a sírnál, aki még csak föl sem ismerte Őt. Jön utánad, mint Péter után a tengerpartra, aki háromszoros tagadása után háromszor vallhatta meg Megváltója iránti szeretetét. A húsvét nem múlt el! Ünnepeld élő Uradat, keresd föl Őt minden nap, élj Vele!
„Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek!” (Fil 4,4)
