Gyermekkoromban a Vidámpark tükörtermében sokszor derültünk, amikor a görbe tükrök előtt bohóckodtunk, billegtünk. Mindenki kacagott.
A szent Isten Igéjének tükre előtt azonban arcunkra fagy a mosoly, mert megmutatja, mik lapulnak bárki szívében a bűneset óta: gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúbizonyságok, káromlások stb. (Mt 15,19; Róm 1,29-32). Ugrásra készen várják, hogy megjelenjenek gondolatainkban, szavainkban, cselekedeteinkben (1Móz 4,7). Sokaknak nincs is erről tudomása. A kép ijesztőbb, mint gondolnánk, és nem torzít egy picit sem.
De nem csak az Ige, hanem az Isten jelenléte is hasonló hatású. Ezért rettent meg Mózes a Szent Istentől és mondta „megijedtem és reszketek” (2Móz3,6; Zsid 12,21), ijedt halálra Ézsaiás a Menny háromszor szent Királyától: „jaj nekem, elvesztem” (Ézs 6,5), és esett kétségbe Péter Jézustól „menj el tőlem, Uram, mert én bűnös ember vagyok!” (Lk 5,8). A Szent mellett megsemmisülés érzése tör rá a szentségtelenre, mert érzékeli Isten jogos haragját (Róm 1,18). A mi Istenünk nem csak „szeretet” (1Jn 4,8), hanem „megemésztő tűz” is (Zsid 12,29)!
Ezért sem igaz ez a gyakran hallott mondás, amivel sokan nyugtatják magukat, hogy „az Isten csak a bűnt gyűlöli, de a bűnöst szereti”. Ez úgy torzítja el a Biblia tanítását, mint az elvarázsolt kastélyban azok a bizonyos tükrök a gyerekek alakját, s teszi súlytalanná a bűnösök megváltását! Nem lehet kijátszani egymás ellen a Szent Isten haragját és szeretetét, vagy igazságát és kegyelmét. A Szent Isten nem választja el a bűnt a bűnös személyétől! Mert nem a bűnt, hanem a gyűlölt(!) (Zsolt 5,6) bűnösöket küldi a pokolra, kárhozatra. A saját Fiától is elfordult (Mt 27,46) Nagypénteken!
De van egy jó hírem a számodra! Isten annyira komolyan veszi a bűnödet és a bűnösségedet, hogy elküldte Fiát, Jézust, „Aki bűnt nem ismert” (2Kor5,21), „Őrá veté mindnyájunk vétkét” (Ézs 53,6), hogy lehessen neked „igazságul, SZENTSÉGÜL és váltságul” (1Kor 1,30).
„Mert azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne.” (2Kor 5,21)
