Bízzál Istenben!

Az óév utolsó napjaiban a szokásosnál is több teendő volt a munkahelyemen. Reggel végig gondoltam a napomat, nem tűnt könnyen teljesíthetőnek a feladatok sokasága. Szabadságolások miatt kevesen voltunk, sok súlyos állapotú beteg, az év vége miatt felfokozott érzelmi hangulat volt jellemző. Aki jobban érezte magát a betegek közül, az mindenáron szeretett volna hazamenni, hogy családi körben szilveszterezzen. Ez plusz munkát jelentett (zárójelentés írását, recept felírást).

A nagy rohanásban egy hozzátartozó érdeklődött a beteg férje állapota felől és szerette volna hazavinni, mivel ő már jobban volt. A feleség kezében egy boríték volt, amit minden áron ide akart adni hálája kifejezéséül. Reflex-szerűen visszautasítottam, majd ismételt unszolásra mégis elfogadtam, mivel kinyitotta a borítékot és megmutatta a tartalmát. Két gyönyörűen hímzett keresztszemes könyvjelzőt tartott a kezében – egyik piros, a másik kék fonallal hímezve – Bízzál Istenben felirattal… Ezen a napon így üzent a minden részletre figyelő Uram. Ne csak a magam erejére támaszkodjam, saját ügyességemben bízzak és osszam be az időmet, hanem bízzam magam a Mindenség Urára, mert ő segítségemre siet a mindennapi teendők elvégzésében is.

Kedves énekem sorai jutottak eszembe, amelynek igazságát olyan sokszor, ahogyan most is, megtapasztaltam: „Ki az Úrban bízott, nem csalódott még, Első lennék én, ha szégyent vallanék. Nem, te nem hagysz cserben, örök Kőszirtem, Megrendülhet ég, föld, a te igéd nem.”                            

„Bízzatok az Úrban örökké, mert az Úrban, Jehovában, örök kőszálunk van.”  – Ézs 26,4