Csillagos égbolt

Gyermekkorom óta mindig szívesen nézem a csillagokat. A hajnalokon és estéken sokaknak feltűnhettek a különleges bolygók és csillagok az égbolton. Ám, a legtöbb városban a nagy fényszennyezés miatt szinte már alig láthatóak ezek az égitestek.

Augusztusban lehetőségünk volt férjemmel néhány napot Kaposvár környékén eltölteni. Tudtam, hogy ilyenkor látható a legtöbb hullócsillag. Az internetet böngészve ráakadtunk a Zselici Csillagparkra, ahol egy különleges programot kínáltak: este 22.00-kor kezdődik a Perseidák éjszakája.  Napnyugta után a városból elindultunk dél felé, majd letértünk a főútról, és egy hosszú erdei úton keresztül közelítettük meg a Csillagvizsgálót. Mire odaértünk, a tisztás már tele volt emberekkel, akik matracokon feküdtek a fűben. Mi is „megágyaztunk” magunknak, és izgatottan vártuk, hogy a nap teljesen elvonuljon és megjelenjenek a csillagok.

Sötétedés után megnyílt számunkra a csodálatos „égi színház” ezernyi csillagával és a hulló meteoritok sokaságával. Mintha egy planetáriumban lettünk volna. Olyan látványban volt részünk, amit egy városban sohasem tudtunk volna megtapasztalni. A távcső segítségével csillagok milliárdjai tárultak a szemünk elé. Ekkor értettük meg igazán kicsinységünket és Isten hatalmát a teremtett világban. A következő ének szavai töltötték be a szívünket:

„A csillag ezrek, a nap fényessége,

ég, föld követte szent parancsszavad.

Remeg szívem, s megdöbbenvén csodálja

mindenható, dicső hatalmadat.”

Több órán keresztül gyönyörködtünk az Úr teremtett világában, majd elindultunk az autónk felé. Hatalmas fenyők között haladtunk a sötét éjszakában, de a csillagok, mint ezernyi szentjánosbogár bevilágították az utunkat.

Régen tapasztaltam ilyen kézzelfoghatóan az ige valóságát.

Hálás a szívem, hogy látva a csillagok sokaságát, Isten ígérete nagyon közelivé lehetett a számomra. Milyen jó, hogy olyan Istenünk van, aki nem csak a földi életünkkel törődik, hanem Jézus megváltó munkája által örök életet kínál azoknak, akik hisznek Benne.

„Ha látom az eget, kezed alkotását, a holdat és a csillagokat, amelyeket ráhelyeztél, micsoda a halandó – mondom –, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá? Kevéssel tetted őt kisebbé Istennél, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg.” (8. Zsoltár 4-6)