Karácsony örömüzenete

· 2023.12.24.

Régóta muzsikál bennem a mondat, amit a tékozló apja duzzogó, sértődött, idősebbik fiának válaszolt: „Fiam, te mindig velem vagy és mindenem a tiéd!” (Lk15,31)

Vajon nem ez a megváltás és újteremtés célja? Sőt, maga az üdvösség az Atyaisten gondolatában?

Igen, Isten erre teremtette az embert eredetileg, erre váltja meg és teremti újjá. Ez maga az örök üdvösség; hogy jól érezzük magunkat Isten és Szent Fia szeretet-közösségében az Ő kedvét keresve.

Valóban otthon vagyunk az Atya házában, ahol megosztja minden kincsét gyermekeivel?

Holott a gyakorlatban Isten népe pont olyan, amilyen a tékozló fiú példázat két fiúja: Egyik sem érzi magát jól otthon. Az apjuk személye nem igazán érdekli őket, nem keresik a kedvét, már igazán nincsen szükségük rá, csupán a javaira, a gazdagságára, az atyai ház nyújtotta lehetőségekre. Apjukkal a kapcsolatuk érdek-kapcsolat és nem szeretet-közösség.

  • Az ifjabbik el is megy, kikérve a részét a javakból; majd miután eltékozolja mindenét, hazatért és felismeri; apja még most is ugyanúgy szereti! Rájön, az apjával való életközösségnél, az otthonnál nincs se jobb hely, se nagyobb gazdagság vagy ígéretesebb lehetőségek.
  • Az idősebbik teljesítmény-kényszer alatt él, tele saját érdemeivel, kitűnőségével és elvárásaival. Mellőzöttnek, apja által el nem ismertnek látja magát mivel nem ismeri az apjával való közösség csodáját, sem azt, hogy apja vele már megosztotta minden kincsét, amikkel a sajátjaként élhetne.

Mindkettőnek – mint ahogyan nekünk is – megtérésre és az Atya valós megismerésére van szüksége. Valóságos újteremtésre… A régiből, az óemberünkből mennyei Atyánk semmit nem tud használni, a bűn – az Istentől való függetlenedés örök vágya – totálisan megrontotta az embert. „Ezért, ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre” (2Kor5,17). Ám ennek az újnak az újjászületés és megtérés „csak” a kezdete, bár Isten garanciája szerint a megszenteltetés folyamatában elkészülünk majd a „Krisztus Jézus napjára” (Fil 1,6).

Ez karácsony örökkévalóságra szóló örömüzenete.

„Fiam, te mindig velem vagy és mindenem a tiéd!” (Lk15,31)