Családi nyaralás közben jött a gondolat, hogy megörvendeztetnénk édesanyámat egy feledhetetlen kiruccanással. Meglátogatnánk azt a kis falut, ahol egykor kedves távoli rokonunk ötven évig volt öt falu postamestere. Édesanyámék a front elől menekülve élvezték önzetlen vendégszeretetét.

Megérkezve azonban több meglepetés is várt minket.

Egyenesen a temetőbe mentünk, hogy a sírját rendbe tegyük, mert hozzátartozója nem volt. A sírt gyönyörűen felújítva találtuk!

Utána megálltunk a háza előtt, ahol többször nyaraltunk. Visszaidéztük gyönyörű dáliáit, a diófákat, a mogyoróbokrokat…

Majd a Polgármesteri Hivatal falán a felszerelt emléktáblát kereste szemünk, de legnagyobb megdöbbenésünkre a tábla eltűnt. Miért szedték le? Itt már nem volt kedvünk fényképet készíteni. Inkább bekopogtunk.

A titkárságon egy hölgy tájékoztatott minket, hogy a sírt az előző falugondnok újíttatta fel a falu költségvetéséből. Kedvesen igyekezett megnyugtatni minket, hogy a falu minden téren ápolja a múltját. Ekkor jött elő a polgármester, aki hallva a beszélgetést, és látva izgalmunkat, széles mosollyal invitált minket egy kis sétára. A szomszédságban levő romos, elhanyagolt telket az önkormányzat megvette, és egy parkot alakított ki, mely a faluközpont ékessége lett. A park közepén áll egy dicsőségfal, ahol két másik emléktábla közt örömmel fedeztük fel a rokonunkét is. „A tábla tehát nem eltűnt, hanem most került méltó helyére” – zárta le a beszélgetést.

Leesett az állunk. Teljesen félreismertük a falu vezetőit! Csak hiteles forrásból lehet megismerni a valóságot.

Így van ez Istennel is. Csak a Biblia tájékoztat Róla megbízhatóan, ezért mutatta be Jézusban magát nekünk, embereknek.

„A bölcs ne dicsekedjék a bölcsességével, az erős az erejével, a gazdag gazdagságával! Hanem aki dicsekszik, azzal dicsekedjék, hogy értelmes, és ISMER ENGEM, hogy én vagyok az ÚR, aki kegyelmet, jogot és igazságot gyakorlok e földön, mert ezekben telik kedvem-így szól az ÚR.” (Jer 9,23-24)