Fájó sebhellyel, összeöltött fogínnyel kezdem írni e sorokat. A rövidnek hitt beavatkozásból másfélórás fogműtét kerekedett, csak a harmadik fogorvosnak sikerült a kacskaringós és töredezett gyökérrészeket megtalálni, a sebhelyet teljesen megtisztítani. Közben a jelenlévő asszisztensek kedvesen bátorítottak, a fogorvosi székben a hosszadalmas kezelés közben pihenőidőt is adtak, folyamatosan tájékoztattak, hol tartanak, mi történik. Nem hagyták félbe a munkát, addig próbálkoztak, amig teljesen be nem fejezték a műveletet. A végén antibiotikumot és fájdalomcsillapítót is felírtak a számomra.

Ahogy még zsibbadt arccal hazafelé sétáltam, hálásan gondoltam arra, hogy Isten is így gyógyít és kezel bennünket. Néha fájdalmas egy-egy vésés vagy beteg rész eltávolítása az életünkből, de a tisztogatás, sebeink ápolása életre szóló megújulást adhat a számunkra. Isten sem végez félmunkát, azt szeretné, ha egyre jobban tükrözhetnénk életünkkel az ő megújító, teremtő munkáját, ha életünk őt dicsérhetné. Szeretne megszabadítani és megtisztítani a bennünk lerakódott keserűségektől, mérgező gondolatoktól és az eltitkolt bűneinktől. Csak egy imádságnyira van tőlünk, s máris beléphetünk a rendelőjébe, ahol aztán megtapasztalhatjuk gyógyító munkáját. Sőt, arra is biztat bennünket, hogy asszisztenseiként másoknak is adjuk tovább a gyógyulás lehetőségének a hírét, segítsük a körülöttünk élőket az ő közelébe. Az orvosságról sem feledkezett meg Urunk: napi használatra, lelki balzsamként adta az ő Igéjét, amelyből egyre jobban megismerhetjük a nekünk ajándékozott békességének és hűségének kincseit.  

„Ímé, én hozok néki kötést és orvosságot, és meggyógyítom őket, és megmutatom nékik a békesség és hűség kincseit.” Jeremiás 33;6.