A párom belépett a 80. évébe. Egészsége sem olyan, mint volt 20 évesen. Tünetei panaszt nem okoznak, de természetüket illetően a kompetenciámba tartozóak. Alapvetően a jelenség nem rosszindulatú, ám kisebb lenne a kockázat, ha ilyesmi nem mutatná meg magát. Ez a nyavalya olyan, amelyik képes az egyik percről a másikra átrepíteni az embert a látható világból a láthatatlanba, egyenesen Krisztus Király trónusa elé. Emberileg – pont, mivel a szakmám, tudom -, alapvetően tehetetlenek vagyunk vele szemben.
Az augusztus közepi rövid utazásunk alatt, az egyik éjszaka rémlett fel bennem: Akár egy perc alatt egyedül maradhatok itt, ezen a sárgolyóbison, ebben a hegyi szállodában…
Éppen Hörömpő Gergely Jelenések könyvét végig-prédikáló kötetét olvasom. Békességem visszanyerésére elővettem és olvasni kezdtem a soron következőt, mely azzal foglalkozik, amikor János dicsőséges Urunkkal találkozva, az élmény hatására eszméletét veszítette:
„Mikor pedig láttam Őt, leesém az lábaihoz, mint egy holt. És reám veté a jobbkezét, mondván nékem: Ne félj; én vagyok az Első és az Utolsó, és az Élő; pedig halott voltam,
és ímé élek örökkön örökké Ámen, és nálam vannak a pokolnak és a halálnak kulcsai” (Jel1,17-18).
Egy pillanat alatt Urunk személyes válaszaként értettem meg ezeket a szavakat. Maga az Úr Jézus mondta nekem, hogy ne féljek. Ő maga emelt fel szorongásomból.
Igen, régen tudom, hogy Ő az Első, az Alfa, a Kezdet, a mi életünk kezdete is; övé volt az első szó. És Ő az Utolsó is, az Omega. A mi és mindenki esetében mindig az övé lesz az utolsó szó! Ő az élő, maga az Élet! A mi Urunk nem a holtaknak, hanem az élőknek az Istene (Lk20,38).
Ám mindezeken túl, a leghangsúlyosabban az vigasztalt, hogy nála vannak a „halál és a pokol kulcsai”! Valóban igaz, hogy minden szál hajunkat számon tartja (Lk12,7), nemhogy a távozásunkat. A párom – és a magam halála is -, kizárólag az Ő hatásköre, függetlenül attól, amit orvosként tudok, sejtek, megcsináltam, vagy nem. A gyógyszer, amit kitaláltunk; jó választás-e, vagy mást kellene adni…
Nála van a pokol kulcsa is, és itt nem csak a végső kárhozatra gondolhatunk, hanem pl. a hirtelen egyedül maradás poklára. Beleérthetjük sok – általunk ismert vagy nem ismert – beteg jelenlegi fájdalmainak, szenvedésének a poklát, vagy Földünk minden nagyon is működő poklát. Nekem aznap éjszaka személyesen az Úr Jézus mondta el, hogy Ő az Ura, a Királya az életnek, a halálnak és pokolnak is. Ő pedig tudja, mit, mikor és miért cselekszik.
„Életem ideje kezedben van.” (Zsolt 31,16)