Életveszélyben

Évekkel ezelőtt láttam egy megkapó jelenetet egy természetfilmből, amely nagyon megfogott és elgondolkodtatott. A filmben egy medvebocsot látunk, amely elkószált anyja mellől, és a veszélyekkel nem törődve, a kölyök állatok ártatlanságával önfeledten játszik. Egy puma messziről észreveszi a magányos bocsot, és a könnyű préda reményében elindul a kis állat felé. A medvebocs – észlelve a hirtelen felbukkanó veszélyt -, eszeveszett rohanásba kezd, levegő után kapkod, félelmében nyüszít.

A puma erőfölénye tudatában precíz, nagy ugrásokkal közeledik felé, igyekszik őt becserkészni és „sarokba szorítani”. A kis bocs végül egy gyors vizű folyó fölé benyúló fatörzsre menekül, aminek a másik oldalán vár rá a szabadság.  Ám hirtelen rádöbben, hogy a fatörzsnek vége, nem ér át a biztonságot nyújtó másik partra. Alatta már csak az örvénylő hideg víz hömpölyög. Kétségbeesetten hátrafordul és szembe találja magát a közeledő pumával, aki biztosra veszi, hogy a zsákmánya immár az övé. A bocs kétségbeesett hátrálása folytán azonban a faág letörik, és a puma a boccsal együtt a mélybe zuhan. A kis medve alámerül a hideg vízbe, ijedten pedálozza fel magát a mélyből a felszínre, és abban reménykedve evickél a part felé, hogy lerázta üldözőjét. Belekapaszkodik a víz színén úszó letört faágba, de szerencsétlenségére a folyó egy kis öbölbe sodorja, ahol a puma már várja. A kis bocs kétségbeesetten küzd az árral, nehogy kisodorja a partra, de a víz nagy úr, az elfáradt kis teremtés már nem tud küzdeni ellene, egyre közelebb kerül a végzetéhez. Miután a puma karma a pofájába hasít, rádöbben: nincs már menekvés. Megfordul, és vékony kis hangján elkezd a pumára ordítani, amelynek vérfagyasztó tekintete szinte lebénítja.

A bocs egyre hangosabban ordít, hangja egyre magabiztosabbá válik, majd egy hatalmas üvöltésbe csap át. Maga is meglepődik azon, micsoda hangok törnek ki a torkán, azon pedig még inkább, hogy a puma hirtelen megáll, majd pillanatnyi tétovázás után megfordul és odébbáll. Ö csak üvölt tovább, de most már felszabadultan és boldogan: életben maradt, megmenekült, van még jövője! Aztán hirtelen rádöbben, hogy ez nem is az ő hangja, hátrafordul és egy hatalmas grizzly medvét lát maga mögött, aki két lábra ágaskodva torkaszakadtából üvölt és vészesen hadonászik, két első mancsával őt védve. A puma nem miatta fogta menekülőre, hanem amiatt, aki mögötte állt. Amikor a kis bocs ezzel szembesül, lihegve és sírva rohan a szabadítója karjába, aki védelmezően veszi körül és lenyalogatja megsebzett pofácskáját. Megmenekült, nincs már mitől félnie, biztonságban van, hazatalált!

*

Meghatódva néztem ezt a pár perces kisfilmet, közben nagyon sok érzés és gondolat kavargott a fejemben, olyan ismerős volt ez a történet. Aztán hirtelen magamra ismertem benne. Én vagyok az elkószált medvebocs. A puma e világ fejedelme, aki rombol és pusztít: “Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el” (1Pt 5,8). A bocsot megmentő hatalmas védelmező pedig maga Isten Fia, Jézus Krisztus, a Szabadító: „Bizony, aki titeket bánt, a szemem fényét bántja” (Zak 2,12).

Aki még nem látta ezt a kisfilmet, ajánlom, hogy nézze meg! Elgondolkodtat, megvigasztal és hálára indít.

https://www.youtube.com/watch?v=mTtIAQOodak

„Az Úr az én kőszálam, váram és megmentőm, Istenem, kősziklám, nála keresek oltalmat. Pajzsom, hatalmas szabadítóm és fellegváram, menedékem és szabadítóm, megszabadítasz az erőszaktól.” (2Sám 22,2-3).

„Miért csüggedsz el lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki, szabadító Istenemnek!” (Zsolt 42,12)