(B)ELSŐ HELY

„A legbelső pályán nehéz nyerni” – írja egy atlétikai kézikönyv futással foglalkozó fejezete. Az elmúlt hetekben bizonyítva láthattuk ennek, és sok egyéb állításnak valós voltát. A nyolcsávos futópályán, ha csak mód van rá, nem használják a legbelső sávot. Hiába viseli az 1. sorszámot, talán még dől is befelé enyhén, igazán peches, aki itt startol. A megszabott táv során ugyanis több kanyarfutás esik rá, mint a többiekre. A kanyarok szűkebbek, a bedőlés erőt von el, és a kifelé sodró centrifugális erőnek ellenállni szintén fékező kényszer.

„Sok elsőből lesz utolsó, és utolsóból első” – olvassuk Máté evangéliumában (19,30). Nem arról a meseszerű képzelgésről van szó, amit sok felületesen vallásos ember gondol, miszerint a mennyben majd minden a feje tetejére áll. Oka van annak, hogy az első számú pályán nehéz nyerni.

Aki rágörcsölve az első helyre a nemes versenyt versengésre cseréli, aki nem magán vágyik győzni, hanem másokon, aki futó helyett „menő” akar lenni és maradni – környezete csodálatát vagy irigységét kiváltva ezzel –, annak óriási erőveszteséggel kell számolnia. Mindezek ugyanis kifelé sodorják a pályáról, amin futnia kellene. Ráadásul sok mindennek bedől, mert szükségesnek érzi a haladáshoz.

A pálya sorszáma nem eredményjelző. Az élet első helyei váratlan csapdákat rejtenek. Aki első akar lenni, Jézus tanácsa szerint: legyen mindenkinek a szolgája (Mk 10,44). Az Úr szolgálata célegyenesben tart, erőt és kitartást Tőle kapunk, Benne bízva döntögethetjük egyéni csúcsainkat az engedelmesség pályáján.

„Azt is láttam a nap alatt, hogy nem a gyorsak győznek a futásban, nem a hősök a harcban, nem a bölcseknek jut a kenyér, nem az értelmeseknek a gazdagság és nem a tudósoknak a jóindulat, mert mindezek az időtől és a körülményektől függnek.” (Préd 9,11)