Isten képmása

Az ember sem nem angyal, sem nem állat. Pascalnak e rövid, de híres gondolata alapján három csoportra oszthatnánk az emberrel foglalkozó régi és modern filozófiákat. Az idealizmus hívei angyalnak, ha nem éppen istennek látják az embert, akit mellékesen anyagi kötelékek is behálóznak. A materializmus hirdetői ellenben úgy gondolják, hogy nem különbözik az állattól, hacsak idegrendszerének és agyának összetettségében nem; akár meztelen, akár nadrágos majom, egyszerűen csak a legfejlettebb főemlős. Az arany középút gondolkodói – s talán a közfelfogás – számára is az ember alapjában véve angyali-állati egyveleg, akiben valamiképp egy régi princípium ötvöződik az állati anyagiasággal. A Biblia szempontjából azonban sem angyal, sem állat, sőt nem is mindkettőből egy kicsi, hanem a Genezis bevezetése (1Móz 1,26) szerint: Isten képmására teremtett teremtmény. Ez egészen más, eltérő látásmód.

(Henri Blocher – Kezdetben 77 o., Harmat kiadó)

„Adjatok hálát az Atyának, aki alkalmassá tett minket a szentek örökségében való részvételre a világosságban, aki kiragadott minket a sötétség hatalmából, és átvitt az ő szeretett Fiának országába. Benne van a mi váltságunk, bűneink bocsánata, aki képe a láthatatlan Istennek, és minden teremtmény előtt született. Mert benne teremtetett minden a mennyen és földön, a láthatók és a láthatatlanok, akár trónok, akár uralmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok, minden általa és őrá nézve teremtetett. Ő előbb volt mindennél, és minden őbenne áll fenn. Ő a feje a testnek, az egyháznak, ő a kezdet, elsőszülött a halottak közül, hogy mindenekben övé legyen az elsőség.” (Kol 1,12-18)